Szobrot kapott az „igazi” Mühle

„Az igazi” parkalapítónak nevezik Mühle Árpádot az avatásra invitáló hivatalos közleményben. De nem ő az egyetlen „igazi”, a szakirodalom még nyilván tart néhányat. Rejtő Jenő például megírta az igazi Trebitsch történetét, aki Buzgó Mócsing néven verekedte végig Afrika kocsmáit, de később kiderül, hogy ő az igazi. Mármint a Trebitsch. Bár utóbbi „igazinak” köze sincs a kertészethez, és a parkalapításhoz, egyszerű, részeges matróz volt.

No, de hogyan lett Mühle Árpádból „igazi” parkalapító?

Néha nem is tudja az ember, milyen véletlenek folytán vonul be szobor képében is az örökkévalóságba. Az már valószínűleg a csúcs, ha az illetőt tévedésből saját fia érdemeiért vésik kőbe. Nem mintha másként nem érdemelte volna meg az elismerést, ám valószínűleg még sok zavaros víz lefolyt volna a Begán, míg Mühle Vilmos, Árpád édesapja szobrot kap Temesváron.

A történet kezdete közel egy évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza: „Akkoriban született meg a javaslat, hogy hozzák létre Temesváron a személyiségek sétányát a város és a régió legjelesebb személyiségei szobrainak kiállításával – meséli Bodó Barna egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány elnöke. – Minden etnikum képviselőjét, így az RMDSZ-t is megkeresték a városházáról, hogy tegyen javaslatot. Mi nyolc személyre tettünk javaslatot, a listán egykori magyar polgármesterek, főispánok és egyéb személyiségek szerepeltek. Mühle Vilmost mi nem javasoltuk, mert németnek vallotta magát, de a fia, Árpád már magyarnak. Tudtommal valamelyik zöld szervezet javasolta, mert ők hozták létre azt az európai hírű, a hollandokéval versenyző rózsaparkot, saját nemesítésű fajtákkal is. Mi végül támogattuk az ötletet, de a saját nagyjainkat nem hagyjuk.”

A teljes írás az Erdélyi Napló augusztus 7-én megjelenő 31. lapszámában olvasható.