Minden tizennyolcadik székely alkoholista

Az alkoholfogyasztás több tényezőtől függ: egyrészt kulturálisan változó jelenség, másrészt   személyiségjegyek is szerepet játszanak a kialakulásában, s attól is függ, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik az illető személy – mutatott rá Bartha Éva, a szenvedélybetegekkel foglalkozó Bonus Pastor Alapítvány pszichológusa. Szemléletes példája a kulturális tényezőnek az, hogy míg a franciák naponta kulturáltan fogyasztanak jó minőségű borokat, és ország szinten nincsenek jelentős problémák az alkoholizmust illetően, mi gyakran rossz minőségű italokat fogyasztunk, már reggel korán elkezdjük a poháremelgetést, nem utolsósorban pedig a kínálgatás a vendégvárás elengedhetetlen eszköze.

Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem közegészségtani tanszékének vezetője szerint az eredmények várhatók voltak, hiszen nem hirtelen nőtt meg az alkoholfogyasztás. Egy, a közegészségtani tanszék keretében végzett székelyföldi kutatás eredményei azt mutatják, hogy a lakosság mintegy 4,3 százaléka rendszeresen tömény alkoholfogyasztó, ami azt is jelenti, hogy minden 18. ember alkoholista. A professzor elmondta: a közép-európai régióban kiemelten jellemző a tömény alkohol mértéktelen fogyasztásának elterjedése.

Az alkoholizmus további szövődménye pedig az, hogy európai uniós szinten Romániában és Magyarországon a legmagasabb a májcirrózisos személyek száma, ami fontos oka a korai elhalálozásnak. Miközben egy személy élhetne 70-75 évet, a kór ennél mintegy másfél évtizeddel korábban vet véget az életének. A magyarság körében az alkoholizmus egy másik hozadéka a magas öngyilkossági ráta: „Az öngyilkosságok jelentős számát ugyanis alkohol befolyása alatt követik el, nyilván, hogy a tett végrehajtásának hátterében depresszió és lelki kérdések is húzódnak” –  fogalmazott Ábrám. A magyarság alkoholfogyasztási szokásainak okairól a professzor elmondta: „hátterében a magyar lelkület, a stressz, a közérzet, a fel nem dolgozott történelmi, közösségi problémák (ezt a kutatók újabban Trianon-szindrómának is hívják) állnak” – mondta.

Ábrám Zoltán szerint a probléma megoldása komplex kérdés, megfelelő  törvénykezésre és prevenciós tevékenységekre lenne szükség. Noha az általános trendek nehezen változtathatók, fontos lenne a fiatalok körében egy olyan értékrend kialakítása, amely nem kötődik az alkoholhoz. Továbbá fontosnak véli az olyan egészségügyi intézmények létrehozását, amelyek az alkoholfogyasztás csökkentését célozzák.

Bartha Éva szerint is nagy hiányossága a hazai kórházaknak, hogy szinte egyikben sincs addiktológiai osztály.  A kormányszintű beavatkozás akkor lenne hatékony, ha bio-pszicho-szociális betegségnek tartanák az alkoholizmust, azaz nemcsak a biológiai szempontból közelítenék meg, hanem a szociális és pszichológiai téren is többet tennének az illetékesek. Magyarán: nem csak medikális szinten  kezelnék az alkoholproblémát, és nem csak annyiból állna a kezelési mód, hogy az alkoholproblémával küzdő személy befekszik a pszichiátriára elvonókúrára, hanem gyógyulását támogató csoportok, egyéni terápiák segítenék. A pszichológus nem feltétlenül tartaná jónak az alkohol drágítását, mint a fogyasztás háttérbe szorításának eszközét. A szesztilalmat hozta fel példának, amikor a húszas évek Amerikájában ennek hatására felerősödött az alkoholfogyasztás. A szakember szerint, ha nőnek az árak, az azt fogja eredményezni, hogy azok, akik alkoholproblémával küzdenek, sokkal több rossz minőségű alkoholt fognak fogyasztani. Bartha Éva szerint nem utolsó szempont az sem, hogy a tizennyolc év alatti fiatalokat valóban ne szolgálják ki szeszes itallal.