Miért vonják össze a választásokat?

A politikai elemzők szerint a választások összevonása a pártpreferenciákat is egységesíti

„A kormány elsősorban pénzügyi megfontolásokkal indokolta az összevonás szükségességét. A megtakarítás ténye kétségtelenül igaz, ám ha ez az érv valóban ennyire komoly volna, akkor világszerte jóval gyakoribbak volnának az összevont választások, legalábbis a gazdasági válság kitörése óta. Nyilvánvaló tehát, hogy elsősorban másról van szó. A helyhatósági és a parlamenti választásokat ugyanis nem hiába rendezik eltérő időpontokban: a szétválasztás oka az, hogy az egymástól független hatalmi szintek összetétele lehetőleg egymástól függetlenül alakuljon ki, és ezáltal jobban érvényesüljenek a »fékek és ellensúlyok« a politikai rendszerben. Az összevonással a kormánykoalíció éppen ezt az elvet próbálja meg gyengíteni” – áll az elemzésben.

Szerintük a főcél a PD-L számára a veszteségek csökkentése, mivel novemberig a hivatalban maradnak a polgármestereik és megyei tanácselnökeik, ami „jelentős előnyt jelent a mozgósítható erőforrások szempontjából. Azt is valószínűsíthetjük, hogy a kormány a jövő év folyamán rengeteg pénzt fog pumpálni helyi embereinek, hogy azok minél több lokális megvalósítást mutathassanak fel, továbbá e pénzek jó része – akár a törvényesség határát súrolva is – a kampányba is becsatornázható lehet” – emelik ki.

Hozzáteszik, hogy az összevonás nem feltétlenül kedvez az ellenzéki szövetségnek (USL), hiszen szerződésük (protokollumuk) egyelőre csak a parlamenti választásra, illetve a megyékre és a nagyvárosokra vonatkozik, a kistelepülésekre viszont nem. „A közös jelöltállítás tehát külön rendezett választások esetén is feszültségeket okozott volna az ellenzék berkeiben, az összevonás viszont még jobban megnehezíti a kiegyezést. A helyhatósági választás jó lehetőség lett volna az erőviszonyok felmérésére, az ott elért eredmények alapján a PSD és a PNL kevesebb súrlódással oszthatta volna el egymás között a választókerületeket. Az összevonás miatt most már csak a 2008-as eredményeket vehetik alapul, ez azonban jóval vitatottabb kiindulópont, hiszen azóta a politikai erőviszonyok jelentősen megváltoztak” – vélik.

Szerintük a román pártok esetében alkalmazott elemzés az RMDSZ esetében is megállja a helyét, mivel „a rivális magyar szervezetekkel (és ezen belül főleg az EMNP-vel) szembeni helyzeti előny megtartása az RMDSZ számára is vonzóvá teszi az összevonást. Ebben az esetben ugyanis az ellenzék nem tudja konkrétan felmutatni (a helyhatósági választásokon – a szerk.) támogatottságát, így kisebb nyomatékkal követelheti a kiegyezést és a közös fellépést a parlamenti választásokon” – emelik ki. Azonban azt is kihangsúlyozzák, hogy a nemrégiben alakult EMNP a helyhatósági választások halasztása miatt időt is nyerhet a néhány hete indított pártépítésre.

Az elemzők úgy tartják, hogy a választások összevonása a kisebb pártok számára jár a legrosszabb következményekkel. „A szavazatok megosztását a szakirodalom a ticket-splitting fogalmával írja le. Véleményünk szerint az összevonás egyértelműen a ticket-splitting ellen hat. Míg azonban a pártok vélhetően abban bíznak, hogy sikeres helyi embereik hátszelén országos jelöltjeik is profitálni fognak, a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy a hatás ellenkező előjellel érvényesül, vagyis az országos arénára vonatkozó preferenciák húzzák maguk után a helyi porondokra vonatkozó döntéseket. Ez pedig oda vezethet, hogy az országos szinten már jelenleg is meglehetősen koncentrált pártrendszer helyi szinten is koncentráltabbá, s egyszersmind homogénebbé válhat. Ez rossz hír azon kis pártok számára, amelyek országos szinten már nem jelentenek számottevő erőt, ám egy-két végváruk még megmaradt helyi szinten (pl. a Parasztpárt Temes megyében)” – összegeznek.

A Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport

2011 őszén alakult azzal a céllal, hogy az átalakuló erdélyi politikai térben végbemenő folyamatok elemzésével pártpolitikán túlmutató, de nem értéksemleges javaslatokat fogalmazzon meg. A csoport az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformját, az egyeztetés kultúráját kívánja elemzéseivel előmozdítani. Tagjai: Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató; Pozsony János Csaba politológus; Sólyom István politológus, újságíró; Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató; Székely István Gergő politológus, kutató; Toró Tibor szociológus-politológus, egyetemi tanársegéd és Zsigmond Csilla szociológus, politikai szakértő, egyetemi tanársegéd.