Egyre mélyebb válságok előtt

‒ Miért és hogyan lett épp biztonságpolitikai szakértő?

‒ Közgazdaságtan-nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem, ami azt jelenti, hogy a közgázon, de diplomáciát tanultam. A középiskolában végig ötös tanuló voltam, ezért a kérdés az volt számomra: elmenjek az ELTE-re történelem-német szakra, végezzek jogot vagy közgazdaságtant? Végül közgázt végeztem, és imádtam. Rá egy évre doktoráltam, rögtön utána elkezdtem a történelem szakot, később kandidáltam majd habilitáltam, és nagyjából ötévente elmentem a világ különböző helyeire tanulni. Elvégeztem a német vezérkari akadémia egyik kurzusát Hamburgban majd a NATO egyik tanfolyamát: 15 hét alatt körbeutaztuk a földet. Imádtam tanulni, és nagyon örülök, hogy 1975 óta tanítok.

‒ Facebookon él egy rajongói oldal, amely kifejezetten az ön tiszteletére szerveződött. Ehhez mit szól?

‒ Soha nem néztem meg, de a barátaim nem hitték el, hogy nem én csináltam. Nem vagyok egyébként Facebookon. Egyébként ingyen vállalom előadásaimat és a rádió, tévé, újságszerepléseimet is, hál’Isten egyéb állásaimból meg tudok élni. Nagyon örülök a csoportnak, de ehhez hozzátartozik az is, hogy mindenre komolyan készülök. Nem adom meg az esélyt magamnak, hogy hülye legyek.

‒ Ön az újságírók által legtöbbet foglalkoztatott biztonságpolitikai szakértő. Hogyan éli meg?

‒ Baromi jól. A nemrég lelőtt maláj gép kapcsán huszonnégy óra alatt huszonöt rádiós, tévés és újságszereplésem volt. Utána hazamentem, beestem az ágyba, és kikapcsoltam a mobilt.

A teljes interjú az Erdélyi Napló augusztus 7-én megjelenő 31. lapszámában olvasható.