A filisekkel kalandozva Nyugaton

Éjszaka egy újabb, ezúttal közel tizenkét órás autóbuszozás következett, de a karnagy nem aggódott: szerinte az otthoni energia még tart, a gyerekek jól bírják a hosszú út fáradalmait. A tanár beavat az együttes belső szabályzatába: a gyerekek addig maradhatnak tagok, amíg vállalják a szabályokat. Ezek viszonylag egyszerűek, de annál drákóibbak: kicsi legyen a körmük és naponta írjanak naplót. Az ápolt, rövidre vágott köröm egy nagyobb csomag része: a fiatal nem festheti a haját, nem viselhet tetkót vagy testékszert, szóval semmi extremitás sem külsőségekben, sem viselkedésben. Ezt általában húszéves korig tudják tartani, utána fontosabb lesz a lányoknál a lakkozott köröm, fiúknál pedig az éppen aktuális divat.

A naplóírásnak többféle gyakorlati haszna van, hiszen hazatérés után még hosszú esteket tölthet el a család azzal, hogy kielemzik a turné eseményeit, és utazás közben a nevelők a gyerekek írásaiból állítják össze a világhálós útinaplót, melyből az otthoniak tájékozódni tudnak a csapatról. A fili.ro honlapjukra így kerülhetnek fel ilyen mondatok, mint például a mühldorfi reggelt taglaló bejegyzésnél: „Távozásunk nyugis, derűs, bőséges reggeli után. Dániel Zsoltékat egy fáról lehajkurásztuk, aztán vidám utazással egy óra alatt Münchenben voltunk.”

Brüsszel épp autómentes napot tart, kísérőautónkkal mi is este hétig rostokolunk a külváros kapujában. Havas atya miséjéről lemaradunk (a filis fiúk ministrálnak), koncertkezdésre éppen beérünk a városközpontban lévő hatalmas templomba, a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházba. Miközben a gyerekek énekelnek, én a szép számú közönséget pásztázom, politikusokat keresve. A Kárpát-medencei magyarságnak ugyanis huszonhat választott képviselője van Brüsszelben (az anyaországból huszonketten – 14 Fidesz-KDNP, 4 MSZP, 3 Jobbik és egy MDF az részéről –, az erdélyi magyaroknak három, a felvidékieknek pedig egy képviselő), de mindössze egyet fedezek fel a padokban. A fideszes Gál Kinga teljes családját, férjét és négy gyerekét is elhozta. Én tudom, hogy a politikus uraknak rengeteg a fonnivaló, de nem hinném, hogy a ciklus alatt lesz még ilyen alkalom, hogy százötven gyerek énekeljen egy ennyire reprezentatív helyen.

Másnap valamelyest javul az arány: az Európai Parlamentben tett látogatás alatt Pelczné Gáll Ildikó kalauzolja az egyik csoportot, és fogadja őket Glattfelder Béla is, az Antall Józsefről elnevezett épületszárny előtti énekléshez pedig odakeveredik a felvidéki képviselő asszony, Bauer Edit is. Ő különösen örül a két felvidéki lánynak, és láthatón Pelczné Gáll Ildikó is meghatódik, amikor az éneklés után a gyerekek dörgő vastapssal köszönik meg neki a kalauzolást és a jelen nem lévő Gyürk Andrásnak azt, hogy személyes keretéből hatmillió forintnyi támogatást adott az útjukhoz. A dalok után angol nyelvű újságot osztanak a járókelőknek, hogy megismertetve kultúrájukat és értékeiket, a Székelyföldre invitálják őket. Este még egy kis öröméneklésre is sor kerül a város főterén, az arannyal díszített épületek között, majd lehet készülni a másnap déli koncertre.

A belga parlamentben – a házigazda Danny Peters szenátusi elnök közlése szerint – emberemlékezet óta nem lépett fel kórus. Előtte azonban megmutatják nekik a kétkamarás házat, és a szenátorok termében az egyik kísérő megragadja az alkalmat: felmegy a pulpitusra, hogy megszavaztassa a padsorokban helyet foglaló gyerekeket arról, boldogok-e ezen a turnén. A kézfelemeléssel jelzett voksolás végeredménye csupa igen, egyetlen tartózkodás vagy nem szavazat sincs.

Az éneklés itt is borzongatóan gyönyörű, különösen akkor, amikor a házigazda kifejezett kérésére eléneklik a magyar és a székely himnuszt is. Utána a díszteremben, régi királyok és királynék portréi alatt kapnak ebédet a székely ruhás gyerekek, és ahogy bevonulnak, a politikus szívre tett kézzel áll őrt az ajtóban. A csapat sem hálátlan, faragott kisszéket és egy üveg jóféle szentegyházi szilvapálinkát adnak ajándékba. A parlamenti fellépésen különben vége szakadt a magányuknak: a három erdélyi magyar EP-képviselő közül az egyik, Sógor Csaba megnézte a produkciót.

Éjjel ezerkétszáz kilométeres autóbuszozás következik, passaui szünettel, ahol megkoszorúzzák a magyarok első koronás uralkodónőjének, Gizella bajor hercegnőnek a sírját. Után Bécs, ahol szintén ikonikus helyen, a Szent István-székesegyházban lépnek fel, egy valóban különleges alkalomból: a Szentegyházáról származó Páll László atya ezüstmiséjén! A katolikus lelkész szó szerint elsírta magát, amikor megtudta, hogy saját szülőfalujából jön százötven gyerek énekelni, így nem csoda, hogy a magyarul zajló mise is tele van emelkedett pillanatokkal. Itt is székely ruhás fiúk ministrálnak, és az is kiderül, hogy a kórusban rokon, unokahúg is énekel. A fantasztikus helyszínen nagyszerű koncert sikeredik, a zömmel bécsi magyarokból álló népes közönség sír, mint a záporeső, még a templomba betévedő turisták is megérzik, hogy itt valami nagyszerű dolog történik.

A turnézáró fellépés Pozsonyban, hasonlóan reprezentatív helyen van, a Szent Márton-dómban. A felvidéki magyarok az elmúlt húsz esztendőben mindössze öt alkalommal tarthattak itt rendezvényt, érthető hát az izgalom. Zsúfolásig telik a templom, ez talán picit annak is köszönhető, hogy a százötven, népviseletbe öltözött gyerek előtte végigsétált a belvároson. Itt a legnagyobb a siker, az állva tapsoló közönség legalább négyszer ráadást kér. A végén, a levonuláskor a legkisebb kislányt jókora meglepetés éri: egy idős néninek adott filis zászlóért cserébe hatalmas plüsszsiráfot kap ajándékba. Rögtön nevet is ad neki, és Zsoltot többé nem hajlandó elengedni, egész este hurcolja magával.

A város egyetlen magyar nyelvű iskolájába való visszainduláskor olyasmi történik, ami az elmúlt esztendőkben egyáltalán nem volt jellemző a szlovák fővárosban: százötven magyarul nótázó gyerek vonul végig a városon. A helyi kísérők bőszen nyelik a könnyeiket, a gyerekek pedig boldogok: hamarosan már Szentegyházán, ahol a szülők mellett otthoni ízű, gőzölgő leves várja őket – a tíz nap alatt ez hiányzott a legjobban.