Wagner Péter kiállítása Nyárádszeredában

A kolozsvári származású, de budapesti születésű Wagner Péter építész hallgató korában, az 1960-70-es években kezdte el erdélyi barangolásait hátizsákos turistaként és érdeklődőként. Kezdetben a mezőségi Szék kultúráját és embereit tanulmányozta, de mára alig maradt olyan hely Erdélyben, ahol ne fordult volna meg. Szék, a Szászvidék, Mezőség, Szilágyság, Gyimesek után a Nyárádmentét is bebarangolta, jelenleg pedig kalotaszegi anyagán dolgozik. A megújuló magyar vidéket ábrázolja, és egyes tájegységek kultúráját más tájegységek embereivel ismerteti meg – mondta el a kiállítóról Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat volt főszerkesztője.

Személyes vallomásában Wagner Péter elmondta: építészként és művészként őt az épületek ragadják meg, de az épületeken át az emberhez, az emberen át az épülethez is kötődik. Erdélyi utazásai során szerzett impresszióit főleg grafika révén adja vissza, számára a rajz sokkal fontosabb a megörökítésben, bár „melléktermékként” megjelenik a fénykép is. Nemcsak Erdély, hanem annak épített öröksége is romlik, de számára a rajz lehetőséget ad a romlások „kiszűrésére”, így az objektív fotókkal szemben olyan faluvilágot tud visszaadni, amely talán sosem volt, de vágyunk rá, ezért válik költőivé, igazzá. A 2010-2013 közötti, de másfél évig rendszeresen végzett nyárádmenti kirándulások és gyűjtőmunka eredménye az a száztizenhét grafika és kétszáznál több dokumentumfotó, amelyet a nyárádszeredai művelődési ház két helyiségében állítottak ki és hétfőtől a közönség számára is lát(ogat)hatóvá tettek.

A tárlatnyitót a jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikórus és a marosvásárhelyi Fagyöngy citerazenekar fellépése színesítette, gazdagította.