Úrilányokról, Ugron-múltról, jelenről Szombatfalván

Az önéletrajzi vonatkozású regényt a szerző jelenlétében pénteken mutatták be Székelyudvarhelyen, a Szent György-plébánia közösségi házában. A szemelvényeket Kovács Melinda olvasta fel. Végül Ugron Zsolna dedikálta könyvét. László Attila plébános köszöntőjében azt kívánta: minden család legalább annyira szeresse egymást, mint az Ugronok.

Ferencz Kornélia megosztotta a regény olvasásának nem mindennapi élményét: olyan kortárs irodalmi alkotás, amely ki is kapcsol, és nyújt is valamit. Ugyanakkor azt is megérezzük: az Ugron család tagjai soha nem tévesztik szem elől egymást. Majd Lévay Anikó ajánlását tolmácsolta a mintegy hatvanfőnyi résztvevőnek. A kastélyt teljesen felújították, a nagymama szakácskönyvének receptjei szerint készülnek az ételek. S hogy sokunknak vannak „pionírtáboros” emlékei is Zaboláról, fény derült az olvasói visszajelzésből Szombatfalván.

A százéves receptek nem szakíthatók el a családi eseményektől, így a szövevényes rokoni szálakon keresztül, egy szép szerelmi történet kapcsán, a család rejtelmeibe is bepillanthatunk. Tündérmesék helyett a könyvben is megörökített családi történeteket hallgatták, így a legtermészetesebb, hogy ha a történelmi helyzet most hazahozza őket a szülőföldre, érzik: „nekünk itt dolgunk van”.

A székelyudvarhelyi könyvbarátok számos kérdést intéztek Zsolnához. Neve nagymamája választása volt. Az egykori őst, az amazon habitusú Ugron Zolnát Jókai is megénekelte. Mire szülei Zsolnára emlékeztek, így íratták be. „Hogyan lesznek az erdélyi történelmi családok ünnepnapjainak ételei egy ízig-vérig huszonegyedik századi fiatalasszony hétköznapjainak szerves alkotóelemei – ehhez már el kell olvasni a könyvet” – tanácsoljuk Lévay Anikóval.