Újra nagy becsben a népviselet

Tekintse meg fotógalériánkat!

Ezúttal nemcsak Csíkból, a Gyergyói-medencéből vagy Udvarhelyszékről jöttek, hanem Háromszéken is sikerült megmozgatni a hagyományőrzőket: nyolc település leányai érkeztek, de Maros megyéből  is két együttes vett részt a rendezvényen.

Különben a népviselet becsben tartásának fontosságát hangoztatták az ünnepi megnyitón is.
„Az Ezer Székely Leány Napja egy olyan ünnep, amikor nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is díszbe öltöztetjük. Szűk a székelyharisnya, de egyenesen tartja a gerincet. A székelyruhák piros-fekete-zöld színe, a fehér ingek ragyogása nem fakult meg az időben. Ezen a találkozón felcsendül népünk zenéje, örökszép dalai, táncokban dobban a láb és dobban a szív. Itt a csíksomlyói nyeregben megélhetjük az együvé tartozás erejét”  – emelte ki házigazdai minőségében Csíkszentlélek polgármestere, Pál Péter.

Tekintse meg fotógalériánkat!

Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere szerint még sokat kell dolgozni, hogy az elődöket utolérjük. „Nyolcvan év hosszú idő. Mi székelyek úgy tartjuk, ha elültetünk egy fenyőcsemetét, akkor éppen nyolc évtized kell ahhoz, hogy sudár, vágásra érett egyeddé nője ki magát. Nyolcvan kemény esztendő, és lehet, hogy abból a magból, abból a kis csemetéből az első, a tizedik, a huszadik vagy éppen az ötvenedik esztendőben nem lesz semmi, kipusztul. Nem állhatunk ott ugyanis, minden fenyőcsemete mellett, hogy óvjuk, vigyázzuk, figyeljük, amint növésnek indult.

Nyolcvan év nehéz örökség, száz évről, kétszáz évről, avagy még az első világháborúról is azt mondunk, amit akarunk, mert nincs olyan élő közöttünk, aki megcáfolna. Nyolcvan esztendő, azonban az az időhorizont, amelyet még néhányan megértek. 1931-ben amikor először szerveztek – igen kemény körültekintő munkával – Ezer Székely Leány Napot, akkor közel ezerhétszáz székely leány gyűlt össze itt Csíksomlyón. Csak azok számították leánynak, akik a tizennyolcadik életévüket betöltötték, de a huszonnegyediket még nem. Ma messze állunk még attól, hogy ezerhétszáz hasonló korosztályú leányt a nyeregbe hozzunk” – hangsúlyozta az elöljáró. Azonban a polgármester szerint az első szervezőknek, vagyis Domokos Pál Péternek, a Szociális Nővérek Társaságának valamint a csíksomlyói ferenceseknek méltó utódjai is akadtak. Ft. Boros Károly esperesnek, az Ezerszékely Leány Napja Alapítvány elnökének egy Domokos Pál Péterről mintázott kisplasztikát adott át.

Ambrus Károly bácsi nagy becsben tartja a népviseletet, de mivel feltöri a csizma a lábát és gyalog jött ki a Hármashalom-oltárhoz, ezúttal nem öltötte magára a székely ruhát

A népviseletet – a jelenlévők közül – az oltszakadátiak tartották a legnagyobb becsben. Hét darab teljes viseletet őriztek meg, amely már régóta öröklődik anyáról-leányára, és amelyet ünnepi alkalmakkor magukra is öltenek.  „A hét népviseleten különböző motívumok vannak, de a szerkezetük ugyanaz. A szoknyák azok, amit ünnepi alkalmakkor váltanak. Három rend szoknya van, egy alsószoknya, egy fekete-rend és egy  díszes, hímzett ünnepi. A feketét viselik húsvét elsőnapján, másodnapján (a kakasütéskor) pedig a hímzett  szoknyát veszik fel. Még felveszik az ünnepit pünkösdkor, vagy ha olyan nagyobb kaliberű esküvőt tartanak a faluban. Ezeket a díszes népviseleteket csak a leányok viselik, azok a lányok, akik már konfirmáltak és még nem mentek férjhez.  Sem az asszonyok sem a férfiak nem hordanak viseletet, létezik még egyfajta székelyharisnyás legényviselet, mert az oltszakadátiak székelyeknek tarják magukat. A lányok viselete azonban inkább szászos, van egy pár, a környezetünkben élő románoktól is átvett motívum, tehát nem hasonlít a székelyruhához, de mi székely magyar népviseletnek tartjuk számon” – nyilatkozta honlapunknak a csapatvezető Hankó Szilamér, magyar evangélikus lelkész.  A népviselet becsben tartása alapján már következtethetnek, hogy az oltszakadátiak a hagyományokat is tisztelik a csapatvezető szerint, ez az egyetlen magyarázata, hogy a szórványban élő magyar közösség meg tudta identitását őrizni a román néptenger közepén.

A Csíki Hírlap egy éves ingyenes előfizetéssel jutalmazta Ambrus Károlyt, a rendezvény legidősebb színpadra lépő résztvevőjét

Kallós Zoltán néprajzkutató is megjegyezte, hogy „nem kell nekünk politizálni, hanem minél többet kell táncolni és énekelni magyarul.” A  Csíki Hírlap is próbálta ezt ösztönözni, a fellépők közül a legidősebbet és a legfiatalabbat jutalmaztuk egy éves ingyenes előfizetéssel. A legifjabb a négy és fél hónapos Lőrinczi-Mátéfi Nóra volt Csíkszeredából, a legidősebb pedig Ambrus Károly Csobotfalváról.