Szívvel-lélekkel adják tovább a néptáncot

Már a kilencvenes években sikerült létrehozni a gyerekek néptáncmozgalmát, melynek célja, hogy zsenge korban legyőzzék a lámpalázat és megszokják a színpadot. Azóta több gyereknéptánccsoport felnőtt már, és mindeniknek megvan a kisebb gyerekekből álló utánpótláscsoportja.

„Minél hamarabb belekóstol a gyerek a népi táncok által nyújtott sikerélménybe, annál jobban meg tudja szeretni. Erőltetni nem szabad, a Kosz Szilveszter tánccsoportban, amely a nagyszerű koreográfus, édesapám nevét viseli, már hat éves kortól kezdnek tanulni a gyerekek. Ennél hamarabb nem érdemes kezdeni, mert lehet, hogy épp az ellenkezőjét érjük el. A tapasztalat azt igazolja, hogy a hatéves kor az ideális, ilyenkor csak kisebb segítséggel, valósággal maguktól tanulnak meg táncolni a gyermekek. Igaz, nagyon sok türelem kell, de amikor a színpadon látom őket, mindig megvan az elégtételem. Kultúrából pénzt keresni szerintem nem lehet, nem is ez a cél, inkább szívvel-lélekkel kell ezt tenni” – emelte ki lapunknak ifj. Kosz Szilveszter.

Édesapja a Maros Művészegyüttesben táncolt 1957-ben, később alakítottak a régi kultúrháznál (amelyet lebontottak) egy tánccsoportot Csíkszeredában, ebből jött létre később a Hargita Együttes. Hozzátette, hogy az általa vezetett csoport az édesapja által felgyűjtött táncokat népszerűsíti, a felcsíki, gyimesi, kászoni és menasági táncokat. Az utóbbi kettő, mely sok mindenben eltér a felcsíkitól, már szinte teljesen feledésbe merült.

„A menasági tánccal már régóta próbálkozunk, remélem, jövőre sikerül egy előadást létrehozni, egy kicsit nehézkesen megy, mert szokatlan.” A fesztivál is nagyvonalakban ezt az örökséget viszi tovább, amint a tánckoreográfustól megtudtuk, édesapja tanítványait vagy a Hargita együttesbeli egykori kollégáit hívja meg, akik a maguk során továbbadják a tanultakat az általuk irányított néptánccsoportoknak.