Színházmozi

Láng Annamária és Nagy Zsolt a Sirájban

A Krétakör Színház Siráj című előadásának 2003-ban készült felvételét láthatják az érdeklődők Schilling Árpád rendezésében hétfőn 21 órától, a vetítést a The Sexy Pistols zenekar koncertje követi az előcsarnokban. 19-én A szecsuáni jólélek után 21 órakor Mohácsi János 1993-as kaposvári Csárdáskirálynő előadásának felvételét vetítik, 20-án pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem GUPPI című előadása után, 21.30 órakor ismét színházmozi: Tompa Gábor A kopasz énekesnő című, 1992-ben, Kolozsváron bemutatott előadásának felvételét nézhetik meg az érdeklődők. A vetítésekre a belépés díjtalan.

Miért lett Siráj a Sirályból?

A Krétakör Színház Siráj című előadására büszkék lehetünk mi is, mert a Hargitán egy faházikóban öltött végső formát, de az érzelmi oldalon túl, szakmai szinten is hatalmas, nemzetközi sikert aratott a produkció. „Ahogy elkezdtünk Csehov Sirályával foglalkozni, az első örömök és elragadtatások után – mindenki tudta, mégis élményszerűen hatott, hogy milyen jó – egyre több kérdés és kétség merült fel bennünk. Az egy hónapig tartó elemző próbák során, amikor – más próbahely híján – a rendező lakásában ültünk, és a darabról beszéltünk, gyakran késhegyig menő vitákat folytattunk egy-egy mondat vagy jelenet jelentéséről, a szereplők jelleméről, szándékairól, vagy arról, hogyan is gondolhatta ezt vagy azt Anton Pavlovics, és mit jelent ez ma számunkra, vagy még inkább: mi az, ami ma, száz évvel később, ugyanazt jelenti nekünk, mint amit a darab valamely eleme Csehov korában jelentett. Az előadás három fázisban készült: az elemző próbák után következett a Krétakör munkamódszerének egyik legfontosabb eleme: a tíz napos visszavonulás – ezúttal a Hargitára, egy erdei faházba –, amikor intenzív munka és együttlét során improvizációk révén próbáltuk megragadni a jelenetek és figurák lényegét” – tudjuk meg honlapjukról.

A szakmai sikerre visszatérve, elegendő, ha csak a 2006-ban a Le Monde hasábjain megjelenő kritikára utalunk. Nem véletlen, hogy a neves lap felfigyelt rájuk, hiszen a Krétakör már harmadszor vett rész a párizsi Le Standard idéal (Az ideális norma) nevű, egy hónapig tartó nemzetközi színházfesztiválon.

Brigitte Salino szerint a szándékosan helyesírási hibával írt darabcím (Siráj) jól tükrözi, hogy egy sajátos Sirály-variációt láthat a közönség, amely ugyanakkor a Csehov által a darabban megfogalmazott egyik legfontosabb problémát járja körül. Ez pedig a reális és az irreális vágyak közti kiengesztelhetetlenség, a múlt és jövő közti őrlődés, amely a Sirály valamennyi hősét foglalkoztatja. A valószínűtlennek tűnő megbékélés keresésének folyamatát viszi végig rendezésében Schilling, megmutatva, hogy a szereplők mindenekelőtt hús-vér emberek. „A színészek kettős játékot űznek: Csehovot játszó Csehovot játszanak” – véli a színházkritikus.