Novemberi néptáncdömping a Hargita együttesnél

A János vitézzel a kicsiket és nagyokat is megcélozzák

Nem csak a közelgő advent a magyarázata a sűrű programnak, hanem a lelkesedés is. András Mihály igazgató a legújabb előadásukkal kapcsolatosan megjegyezte, hogy örömükben hozták létre ezt a produkciót. Ebben az évben nem terveztek harmadik műsort, de a jókedv, a derű és a humor, ami újabban uralkodó hangulattá vált az együttes körében, meghozta a gyümölcsét. Arra gondoltak, hogy a szürke hétköznapokban felvidítják kicsit a közönséget.

Boka Gábor koreográfussal öröm volt dolgozni, hiszen alkotótársakká válhattak az együttes táncosai. „A János vitéz esetében megvalósult az, amiről a szakkönyvek úgy írnak, hogy élménypedagógia. Örömöt szerzett számunkra a színpadra készítés folyamata, reméljük, hogy át tudjuk adni ezt a derűt a közönségünknek is” – hangsúlyozta András Mihály. Hozzátette, elsősorban a gyerekekre gondoltak, egy mesejátékot készítettek számukra, hiszen az együttesnek közönségnevelő szerepe is van. Ám valószínű, hogy a felnőttek is megtalálják benne a kifinomultabb, nekik szánt részleteket.

A színpadra tervezés folyamata úgy zajlott, hogy az előadást tájolni lehet. Figyelembe vették ugyanis, hogy vidéken nem ugyanazok a feltételek, mint Csíkszeredában, és mivel a Hargita Megye Tanácsának van egy Néptánc a vidéknek programja, megpróbálják olyan kisebb településekre is eljuttatni ezt az előadást, ahol még nem, vagy nagyon régen jártak.

A prímástalálkozóról Füleki Zoltán beszélt, a rendezvény szerinte a Fonó Budai Zeneház Utolsó óra  programjához hasonlít. Ők is az évek során az adatközlő zenészeket kutatták fel, hogy az élő népzenét a mai formájában mentsék. Közel két évtized telt el az első Erdélyi Prímások Találkozója óta, és sok zenész személyiség elhunyt azóta – emelte ki. Hangfelvételek formájában viszont fennmaradt a csíkszentdomokosi Sinka Sándor, a kalotaszegi Fodor Sándor (Netti) vagy a gyimesi Zerkula János zenéje. Idén is elsősorban a „nagy öregeket” hívták meg, továbbá arra összpontosítottak, hogy minden fontosabb erdélyi, néprajzi tájegység képviselve legyen.

A prímási életforma lassan eltűnik, viszont népzenei tanszék alakult a Liszt Ferenc Zeneakadémián, talán így jöhet létre egy olyan alternatíva, amely az értékes népzene megmentését szolgálja – véli András Mihály. A kétnapos találkozó második napján így az említett zeneakadémia diákjai előadását láthatják az érdeklődök. Idén is ingyenesek lesznek az előadások. Az említett tanulók viszont nemcsak az előadások megtartásáért jönnek Csíkszeredába, hanem azért is, hogy találkozzanak a még élő prímásokkal, és ellessék tőlük a tudományt. Természetesen mindkét nap lesz táncház, amikor is, ahogy András Mihály megjegyezte, a zenészek és a közönség között lecsökken a távolság, és a táncolók is aktívan a műsor alakítóivá válhatnak.

Szintén a néptánc megmentését szolgálja a Csűrdöngölő, ahogy Mikós Katalin főszervezőtől megtudtuk, az elmúlt tíz évben a rendezvény mozgalommá vált. Népszerűsége miatt minden évben két néptánctalálkozót tartanak, az egyiket tavasszal, amelyen inkább a gyerekek vesznek részt, a másikat késő ősszel, amelyre főként az ifjúsági tánccsoportokat hívják.

Az együttes jelenlegi táncosai 16 csoportot tanítanak, és rajtuk kívül sokan mások próbálják átadni ezt az örökséget.

Mivel idén jubileumi Csűrdöngölőre kerül sor, ezúttal nemcsak a közös táncra és a játékokra helyezik a hangsúlyt, a táncoktatók – egy fórum keretében – megvitathatják a tapasztalataikat, továbbá kidolgozzák az elkövetkezendő Csűrdöngölők vázát, és a néptáncoktatás lehetőségeiről tárgyalnak.