Néphagyomány-oktatás környezetvédelmi háttérrel

Fotó: Kristó Róbert

A kaláka-mozgalom tizedik évfordulóján mondhatni a kiindulóponthoz, Lázárfalvára tértek vissza a régi és az új kalákázók. „Néphagyomány-oktatás ez, környezetvédelmi háttérrel” – mondja András Mihály.

Daczó Katalin

2010. augusztus 12., 17:292010. augusztus 12., 17:29

2010. augusztus 12., 19:372010. augusztus 12., 19:37

Fotó: Kristó Róbert

Van, aki kavicsot lapátol, van, aki kaszál, vagy sarlóval tisztítja a járdák környékét, egy csoport lány táblákat és feliratokat fest az összes borvíz helyszínére, egy másik csoport bútorfestéssel foglalkozik. Van, aki irányítótáblát farag, és jó néhányan az ebéd előkészítésével foglalatoskodnak. Mindenki mozgásban van Lázárfalván, a Nagyborvíz környékén és az András Alapítvány Rendezvénybirtokán. András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója büszkén vezet végig a telken, mutatja, mi változott idén és az utóbbi években, hogy kizöldült az ágakból készült békakirályfi és a fűzfapalota... Mutatja a vákuumcsöves kollektorral működő szabadtéri zuhanyzókat, a multifunkciós termet, amelyben a korszerű és a hagyományos összhangban van. A telken a régi alma- és körtefajtákat is gyűjtik. „Egy idő után lesz egy génbank, ahonnan lehet oltani másoknak is, mert ha nem vigyázunk, kipusztulhatnak ezek az értékes, régi fajtáink – magyarázza András Mihály. – Tanítjuk oltani a helyi fiatalokat. Most, ebben az időszakban az alvó szemzést, és ha sikerül az oltás, a gyerek hazaviheti a gyümölcsfát, beültetheti a kertjébe.”

Szakmai gyakorlaton levő kertépítész, helyi ács, fafaragó, kőfaragó, ribizlitermesztő polgármester, balneológus szakember együtt lapátol. Itt találkozik a tanult emberek szellemi tőkéje a falubeliek ezermesteri tudásával. \"Így egy használható tudás lesz belőle, remélem – mondja András Mihály. – Itt van húsz mezőségi fiatal, akiket meghívtunk cseretáborozásként. A Székely Népi Együttes profi táncosai együtt táncolnak velük, tehát a szórvány is képviselve van.

Gyermek- és felnőttjátszótér készül, a közeli pallót javítják, és a Nagyborvíz környékét rendezik.

„Ez egy kalákatábor, és a maga erejéből mindenki annyit tesz hozzá, amennyi jólesik – hangsúlyozza András Mihály. – Ezért mi nem mertük bevállalni, hogy teljesen elkészítjük a Nagyborvíz környékét, csak azt, hogy hozzájárulunk. Amit nem sikerül befejezni, a tábor lezárulása után az itthonmaradottak a falubeliekkel együtt befejezik, és nem maradnak elvarratlan szárak, amik megvárják a jövő évet.”

Fotó: Kristó Róbert