Királyfi nem, gonosztevő inkább lenne

– Hol és hogyan kezdted a színészkedést? Most mivel foglalkozol?

– 2001-ben végeztem Kolozsváron a színit. Azóta Gyergyóban vagyok, illetve az idei évadtól jöttem el onnan. Körülbelül 10 évet húztam le Gyergyóban a Figura Stúdió Színháznál. Egyelőre, félig hivatalosan a Tomcsához szegődök majd el. De most itt próbálok, és ez a lényeg.

– Melyik szereplőt alakítod A hazugban?

– A Goldini darabban én vagyok a Hazug. Ez egészen friss előadás, átcsúszott a múlt évadból, most volt a bemutatója egy hónapja. Amellett, hogy műfaját tekintve komédia, abszolút komoly darab. Nem csak arról szól, hogy zsiványkodunk másfél órán keresztül, hanem hogy van ez a hazug, aki egész rendesen feje tetejére állítja egy kisváros életét.

– Voltak nehézségeid a szereplő megformálásában?

– A szereplő megformálásában elsősorban az volt a kihívás, hogy hogyan lehet hazudni valószerűen. Szerintem a hazugság pszichológiája úgy működhet, hogy hazudni jól csak úgy lehet, ha folyékonyan csináljuk, és magunk is elhisszük egy kicsit. Kihívás volt elérni, hogy ne eljátsszam, hogy hazudok, hanem tényleg hazudjak.

Mit gondolsz, van olyan szituáció, amelyben jogos lehet a hazudás?
Nincsen jó hazugság. Én a kegyes hazugságot is idézőjelbe tenném. Magánemberként nem szeretem, ha nekem hazudnak, ezért én sem füllentek gyakran. Amúgy is az a baj evvel a világgal, hogy túl sok a hazugság.

– Mik a jövőbeli terveid? Milyen reményeket fűzöl a váltáshoz?

– Most elsősorban kíváncsi vagyok az itteni dolgokra, főként az hajt. Távlatilag szeretnék találni egy nyugodt családi fészket. Jelen pillanatban ez talán fontosabb is, mint a karrierem. Az ember mindig otthonról megy munkába, és a nap végén pedig hazamegy, tehát kell az a nyugodt, békés légkör.

– Milyen szerepeket alakítasz legszívesebben?

– Szerencsére elég sokféle szerepet játszom, nem is szeretném, ha valamilyen típusba beskatulyáznának. Az viszont igaz, hogy negatív szereplőt játszani minidig hálásabb a színész számára. Egy királyfit nem olyan izgalmas eljátszani, mint a gonosztevőt, aki mindent majd összebonyolít. Az ilyen negatív szerepeket talán picivel jobban szeretem.

– Melyik az a figura, akit szívesen magadra öltenél?

– Lopahin, a Cseresznyéskertből (Csehov – szerzői megj.) Azt a szerepet eljátszanám, mert én azt az embert szeretem. Amúgy Csehovnak is nagy rajongója vagyok. Igazából Csehov bármelyik figuráját szívesen eljátszanám.

– Tíz évet voltál a Figura munkatársa. Miért váltottál?

– Tíz év, igen, annyi. Nem bántam meg egyetlen percét sem, csak egy idő után kifulladt, már nem tűnt olyannak, mint amilyennek tűnhetett volna. Itt sok minden közrejátszott. De amikor az ember kezd befásulni, akkor ideje váltani.

– Most melyik darabon dolgoztok a Tomcsánál?

– A darab, amelyet próbálunk történetesen Csehov novellái alapján készült. A címe De mi lett a nővel? és november 30-án lesz a bemutatója. Ez egy nagyon szép emberi történet: három figura, egy térben, közös történettel. Az a fajta emberközeli színház ez, amit én nagyon szeretek.