
Fotó: Bodnár Arthur
Nagyjátékfilmjük második kisfilmjét forgatja a transikonos kvartett, Bálin Arthur, Jakab Ervin, Bálint Ibolya és Fecső Zoltán. A soros rendezővel, Jakab Ervinnel beszélgettünk filmjéről és a forgatás fáradalmairól.
2010. december 23., 17:022010. december 23., 17:02
2010. december 23., 17:482010. december 23., 17:48
– Te rendezed sorban a második filmet. Mi lesz a címe?
– Tombolino, ez a sorsjegynek a neve. A film lényegében egy emberi történet, egy éjjeliőrről egy éjjeliőr egy éjszakájáról. Az őr egy munkanapját mutatja be a film, és abból, ahogyan ez a szereplő viselkedik, kikerekedik egy emberi sors. Az éjjeliőrnek van egy sorsjegye, amint a műszak folyamán elveszít, így a mellett, hogy ő vigyáz az épületre, lényegében a jegyet keresi. Reggel a jegyzőkönyvben megjelenik, hogy ő a kötelezőnél jóval többször körbejárta az épületet, de nem azért, mert gyanús dolgokat látott vagy hallott, hanem mert kereste ezt a darab papírt.
– Hogyan illeszkedik a te filmed a kerettörténetbe, illetve a másik három sketch-film mellé?
– Ilyen szinten nem függ össze a történet, hanem lényegében négy különálló kisfilm lesz, négy különböző témájú alkotás, melyeket a keret köt össze. A kisfilmekben lesznek olyan elemek, amelyek a másik három valamelyikéből kacsintanak vissza, apró dolgokkal megpróbáljuk összekapcsolni a filmet.
– Hogy fér meg négy dudás egy csárdában? Hogyan tud dolgozni négy rendező egy filmen, a kerettörténeten, illetve egy projekten?
– A kerettörténet forgatásán a szerepkörök kiosztását későbbre hagytuk, hisz az csak jövő nyáron lesz aktuális. Egyelőre még nem tudjuk, hogyan fog működni, de időközben majd kitaláljuk a felállást. Az biztos, hogy mindenki a saját filmjét rendezi, a többi három pedig leosztja egymás között a fennmaradó teendőket. Például az Arthur filmjénél én voltam az operatőr, Fecső Zoltán volt a gyártásvezető, az enyémnél pedig Arthur az operatőr, Fecső pedig a rendező-asszisztens. Meglehet ezt oldani veszekedés nélkül.
– Eddig főként dokumentumfilmekkel foglalkoztál. Honnan, hogyan jött a nagyjátékfilm ötlete?
– Szerintem, aki valamikor is filmet akar csinálni, az játékfilmet akar. De minden játékfilmhez pénz kell, mert pénz nélkül igazából nem lehet megcsinálni. Tehát a játékfilmekkel kapcsolatosan felmerülő egyik probléma, hogy előzetesen, még a forgatás elkezdése előtt szükséges az anyagi keret. A dokumentumfilmhez pedig nem kell annyi pénz, annyi technika és nem kell előre felkészülni. A játékfilm az szereplőket, díszletet, világítást és hangmérnököt feltételez, tehát a technikai részt hosszas felkészülést igényel. Ilyen szempontból dokumnetumfilmet készíteni könnyű. A terv már rég megvolt erre a filmre, ha lett volna két-három éve pénz rá, akkor már akkor belefogtunk volna a projektbe. Ötletek szintjén már élt a projekt, tudtuk, hogy négyen szeretnénk ezt csinálni, így ez a Transikon Egyesület egyfajta bemutatkozása. De mindenképp úgy akartuk, hogy közös munka legyen, egyfajta műhelymunka. Ez így kerek: mindenki együtt, egyformán megjelenik.
– Kik játszanak a te filmedben?
– Az éjjeliőrt Czintos József szatmári színművész alakítja. Ő már nyugdíjas, de nagyon szívesen eljött velünk dolgozni. Eredetileg több szereplőt megnéztem, ha nem is élőben, de filmekben fotókon rájuk kerestem. Ajánlottak több nevet, akit megfelelőnek láttam a szerepre, azokat megnéztem élőben is. Végül pedig Czintos lett az a karakter, akibe beleképzeltem ezt a szerepet, annak ellenére, hogy a legelején egy kis kopasz, köpcös éjjeliőrt képzeltem el a Művelődési Házba, mikor a színész meglehetősen magas termetű. De több nap forgatás után állíthatom, hogy biztosan jó választás volt, hiszen ez a nagy ember nagyon jó kisember tud lenni.
– A film hol játszódik? Milyen időben és milyen térben?
– Ez egy mai film, napjainkban játszódik egy akármilyen, akármelyik művelődési házban, de lehetne ez egy képtár is vagy egy múzeum. Én lényegében csak a tereket képzeltem el, ahol ez a figura mozog. Nagyon fontos, és nem csak az én filmemre jellemző, hanem mindenikre, hogy ez Udvarhelyen játszódik. Udvarhelyi helyszínek, udvarhelyi emberek jelennek meg benne, ezért az udvarhelyiek magukénak érezhetik.
– A munkafázisnak melyik részét szereted leginkább, melyiket csinálod legszívesebben?
– Egy rendezőnek rengeteg mindent át kell fogni, így nem tudom, melyik a kedvencem. Mikor lejár egy forgatási nap, azonnal nem is lehet rá gondolni, hogy mi volt a jó, vagy mi tetszett a legjobban. Igazából minden forgatásnak van egy hangulata, itt a stáb már ismeri egymást, mindenki tudja és teszi a dolgát. Jó érzés, hogy ennyire összekovácsolódott stábbal dolgozhatunk, így végülis minden munkafázis zökkenőmentesen zajlik. Forgatás után egy héttel, mikor kicsit leülepszik az egész, akkor tudnék igazán jó választ adni erre a kérdésre.
– Kinek szánjátok, kire gondoltatok, mikor ezt a filmet készítettétek?
– Lényegében magunkra gondoltunk, hogy milyen jó lenne egy ilyen filmet készíteni. Mai filmnek szántuk, olyannak, ami nézhető, helyi jellegzetesség, és technikailag meg látványilag is megfelel az elvárható szintnek.
– Mikor lesz a következő forgatás?
– A következő sketch-film forgatásának tavasszal fogunk neki. A filmben mezei munkákról is szó lesz, ahhoz meg mindenképpen zöld fű kell.
– Honnan jött a sorsjegy ötlete?
– Nem is feltétlenül az a lényege a filmnek, hogy egy éjjeliőr sorsjegyet keres, hanem, hogy estétől reggelig mi zajlik egy ilyen ember életében: apró történések nagy jelentőséggel bírnak, más jelentése van egy pici zajnak, egy mozdulatnak. Ettől válik történetté az egész. Az előző forgatás helyszíne a temető volt, ami meglehetősen elszigetelt, itt a Művelődési Házban viszont sokan megfordulnak nap mint nap. Hogyan reagálnak az emberek arra, hogy forgattok?
– Koriózum-e az Udvarhelyen, hogy valaki valahol forgat?
– Az emberek megszokták, hogy ha megjelenik egy kamera, akkor csupán rögzíti azt, ami történik. Az, hogy egy két perces jelenetért egész nap kell dolgozni, hogy a filmkészítés kemény munka, még furcsa az udvarhelyiek számára.
Koncertek, kiállítás, Örkény-est – tartalmas programokat és minőségi zenei élményt kínál a 23. Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivál, amelyet a G. Egyesület szervezésében november 10–16. között tartanak. A részletekről Bihari Lóránt főszervező mesélt.
Javítási munkálatok miatt november 7-én, péntek több utcában is szünetel az áramszolgáltatás Székelykeresztúron – közölte a DEER Hargita megyei kirendeltsége.
Csődbement vállalkozó, pénzhiány és más akadályok is nehezítették a homoródszentmártoni óvoda megépítését, amelyet hosszabbított programmal működő napközi otthonként képzeltek el. Most azonban úgy tűnik, még idén elkészülhet az épület.
Több szülő gondol nehéz szívvel arra az időre, mikor fogyatékkal élő gyermekének az ő hiányában kell majd túlélnie, megküzdenie a hétköznapokkal. Egy közelmúltbeli eset kapcsán próbáltunk megoldási lehetőségek után nézni.
Bár nyár elején gőzerővel kezdődött el a homoródfürdői Hatos villa energetikai felújítása, jelenleg nem látni munkásokat a helyszínen. Hargita Megye Tanácsának elnökét kérdeztük, hogy milyen problémákba ütköztek a kivitelezés során.
Nyergesvontatóval ütközött egy személygépkocsi kedden este a Kalonda-tetőn, a balesetben a személyautó sofőrje megsérült. A forgalom jelenleg is – immár közel két órája – áll a 13A jelzésű országúton.
Első alkalommal rendeznek cigány tánccsoport-találkozót és Kóré Géza emléknapot november 9-én Székelyszenterzsébeten, ahol a roma kultúra és hagyományőrzés kerül középpontba.
Bár számos nehézség hátráltatta a beruházást, hamarosan óvodává, majd napköziotthonná alakul át a régi kányádi községháza. A polgármester azt szeretné, ha már a következő félévben az új helyszínre költözhetnének a gyerekek.
Ismét kimagasló eredményeket ért el Veress Erna, ezúttal a Nyílt Európai Úszóbajnokságon, Portugáliában – számolt be közösségi oldalán edzője, Buti László. A szakember azonban a verseny néhány árnyoldalára is rámutatott.
Több mint nyolcezer kilométer, húsz nap, két robogó. Európát és a Szahara egy részét is átszelve végül megérkezett Dakarba Mihály Alpár és Bertici Attila, akik nemcsak a sivatagon, hanem a saját határaikon is átvágtak.
szóljon hozzá!