Hová nyílnak a hagyományos ajtók, kapuk

Beszédesek ezek a fényképek, egy olyan világot idéznek, amikor a tárgyak a funkciójukon kívül is fontos lelki üzeneteket, mívesen elkészített jelképeket hordoztak. A divathóbortnak köszönhetően rengeteg nyílászárót cserélnek ki, holott rengeteg szépséget rejtenek. Természetesen itt nem egy szisztematikus értékmentésről van szó, de azért a tárlat nyomán – bizonyos mértékben – leltárba lehet venni a hagyományos értékeket. Legtöbb régi kaput, ajtót csak az idősek nyitogatják, vannak olyanok is, amelyek a semmibe nyílnak. Mégis örvendetes, hogy egy-két gyerek is megfogja a kilincset, mintegy megelőlegezvén, hogy nincs minden veszve.

„Formájuk, anyaguk, díszítésük, profiljuk és egyéb tartozékaik, szerkezeti megoldásuk és elhelyezésük egy-egy korszak meghatározó, értékes elemei lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy külön is odafigyeljünk rájuk” – állapítja meg az ajtókról, kapukról a pályázatot kiíró Túros Eszter művészettörténész. Ehhez kapcsolódott a tárlatot megnyitó Burus János tanár (fotónkon jobb oldalt), aki rengeteg olyan szólást, mondást idézett fel, melyekben az ajtó, kapu szerepet játszik. Szervesen beépültek nyelvünkbe, de identitásunk részeit is képezik, ezért úgy vélte a magyar irodalomtanár, hogy nemcsak a látásra kialakult érzékszervünkkel, hanem nyitott szívvel és belső, lelki szemünkkel érdemes megközelíteni a január végéig látogatható kiállítást.

Cseke Gábor író, újságíró (fotónkon középen), csatlakozva Burus Jánoshoz, megjegyezte, annyira közömbösen kezeljük ezeket a tárgyakat, hogy szinte nap mint nap behunyt szemmel nyomjuk le a kilincset. Ha a képeket nézzük, lelassul az idő, gondolkodásra késztetnek.

„A pályázatot jó ötletnek tartom, mert a házaink részei és maguk a hagyományos házaink is egyre jobban pusztulásra vannak ítélve. Ezek a begyűjtött képek igazolják, hogy érdemes volt meghirdetni, hisz 25 – zömében fiatal – fotóst sikerült mozgósítani, akik gazdag anyagot tettek le a kutatók, szakemberek asztalára. A továbbiakban válogatható, elemezhető, rendszerezhető ez az anyag. Külön kell venni azt, ami művészi értékű és külön, azt ami dokumentum értékű, további kutatási utakat lehet kijelölni, megszabni.”