Homoród mente fotósszemmel

A plakátokon, meghívókon szereplő Fotótár 04 is jelzi, hogy rendkívül termékeny alkotócsoportról van szó, mivel immár a negyedik közös tárlatukkal jelentkeztek. „A Fotótár 04 sorozatszámú, Homoród menti vasárnapok elnevezésű tárlat ténylegesen is ajtót nyit egy új fotográfus nemzedéknek, akik mostanig ott álltak a pálya küszöbén, a mesterfogások elsajátítása és kimunkálása közben időnként felmutatták, meddig jutottak a gyakorlatban, ezúttal viszont éppen e nagyon is tudatosan és közösen átélt folyamatról kívánnak bizonylatot nyújtani. Szándékukban megerősítést kaptak mestereiktől – azoktól a Csíkszeredában élő fotóművészektől, akik egy esztendővel ezelőtt elindították őket az érdemi fotografálás útján. Ez a nemzedék Szeptemberi fotósulisokként határozza meg önmagát, laza alkotócsoportba tömörülve, amelynek nincsenek kőbe vésett szabályai, korlátai, van viszont határozott célja, munkarendje és -morálja, amelyek központjában a teremtés, a munka áll, nem a trófeák begyűjtése. A fotósulisok ezért aztán ahelyett, hogy klubosdit játszanának, egybe tudják tartani mindazokat, akiknek a fotó szenvedélyes alkotás, munka, amit rendszeresen művelni kell” – emelte ki a tárlatot megnyitó Cseke Gábor író, újságíró.

Hozzátette, hogy egy-egy szabad vasárnapjukat szánták arra, hogy lehetőleg végigjárják a Homoródmente tájegység valamennyi települését, alaposan és az alkotáshoz megfelelő alázattal viszonyulnak a fotózás művészetéhez, még a tevékenység dandárja hátravan, de már így is volt, amit válogatni a meglévő anyagból. „A 32 helységből ugyan még hátravan 19, tehát még a feléig sem jutottak el, de hogy ennyire precízen számon tartják a teljesítményt, azt jelzi, hogy mindennél fontosabb számukra a végeredmény. Ha szigorúan elvszerűek akarunk maradni, akár azt is mondhatnánk, hogy természetesebb lett volna, ha csak a misszió befejeztével jelentkeznének a végeredménnyel, mert egészen biztos, hogy gazdagabb anyagból válogathatnának, ugyanakkor egy lezárt munkáról is könnyebb számot adni. Én viszont azt javasolom, vessük most félre ezt az elvi szigort, mint ahogyan Ádám Gyula, Erdély Bálint Előd, Molnár Attila és Veres Nándor fotográfusok és oktatók tették, akik a székelyzsombori – amely ugyancsak homoródmenti helység – HMKK-fotótáborban készült fotóikkal bővítették a tárlat térképét. Ezen pillanatnyilag a következő helységek szerepelnek – bár lehet, hogy nem mindenünnen került be kép a korlátozott számú válogatásba: Abásfalva, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Gyepes, Remete, Homoródalmás, Homoródfürdő, Homoród, Székelyzsombor, Lövéte, Karácsonyfalva, Oklánd, Újfalu.”

A tárlat méltatója szerint csak jó tesz az alkotómunkának az ilyen típusú megállás és nyilvánosság előtt való megmutatkozás. „Félő, hogy a nyilvánosság elodázása nem jár kellő ösztönzéssel, a menet közbeni kritika, megmérettetés viszont még javíthat az irányzékon, fokozhatja a teljesítményt.”
Cseke Gábor szerint az alkotócsoporton belül egy egészséges versenyzés zajlik, mely nem megbontja, hanem éppen ellenkezőleg, sokszínűvé és erőssé teszi a csapatot.

„A Szeptemberi fotósulisok alkotócsoport, amely a Hargita Megyei Kulturális Központ égisze alatt folyó professzionális fotósképzés édesgyermeke, a szakmai oktatás létjogosultságának élő bizonylata, már felmutatott a nagyközönségnek annyi tehetséget, szorgalmat és hivatástudatot, hogy muszáj legyen őket komolyan venni, szakmai mércével mérni. Az egyéniségek kibontakoztatása, a nemes versengés, az egyéni alkotóprogramok kiművelése, a közösség alkotóinak jó értelemben vett kiugrása nem hogy megbontaná a csapatot, hanem a személyes bizonyításra, a személyes erőfeszítések összeadódására nyújtana lehetőséget. Azt várom el tőlük a továbbiakban, hogy egy majdani tárlat keretében akár mestereiket is lehagyva, a valóságban is jelet hagyjanak az időben, vasárnapokon innen és túl.”

Kiállító művészek: Ádám Gyula, Erdély Bálint Előd, Fülöp Szilárd, Hegedűs Enikő, Kelemen Csaba András, Lőrincz Lehel, Márton Ildikó, Molnár Attila, Sütő Gábor, Virágh Zsuzsa és Vitos Hajnal.