Festészet a nőiesség nyelvén, napján

„Dokumentálódnak“ Oláh Katalin diákjai

Egyik titka talán, ahogy ő személyesen is gondolja, hogy mindig meg tud újulni, és a nőkre jellemzően megpróbál minden szép iránti igényre odafigyelni. „Tudni kell mindenkinek a nyelvén megszólalni” – emelte ki lapunknak.

A mai női szerep bonyolultságára, nehézségére hívta fel a figyelmet a tárlatot méltató Sándor Edit könyvtáros is. „Nőnek lenni ma sem könnyebb, mint régen. Itt van ez a fránya egyenjogúság.
Szabad nekünk is helytállni a munka mezején, második műszakban otthonunkban, harmadik műszakban feleségként, negyedik műszakban anyaként, és még sorolhatnám. (…) Olyan korban élünk, amikor azt próbálják elhitetni velünk, ha az ember lánya csak akkor ér valamit, ha fiatal (vagy legalábbis annak tűnik), vonzó, sikeres, okos, merész és nincsenek tabui. Pedig a nőiségnek nem ezek a legfontosabb összetevői. A nő máshogy lát, érez és érvel, mint a férfi. Csak a nő lehet anya, csak a nő képes megérzéseivel, kifinomult érzékeivel, gyengédségével, önfeláldozó önátadásával emberivé tenni bármilyen környezetet, legyen az a család, a munkahely vagy bármilyen emberi közösség.”

Oláh Katalint is megajándékozták

A méltató szerint a nő hivatása a szeretet. Ha a szebbik nem képviselője önzővé válik, elveszti nőiességét. A modern női szerep bonyolultsága ellenére azonban sok nő meg tud felelni napjaink kihívásainak. „Szerencsére, nagyon sok olyan nő van, aki teljes mértékben vállalja és megéli női hivatását, annak minden boldogító és fájdalmas valóságával együtt. Hány és hány nő találja meg a boldogságot az észrevétlenül szolgáló szeretetben, családi életben? Hány nő végzi feladatát a munkahelyén csendben, szívét-lelkét beleadva a munkájába? Kati is ekképp gondolkodik. Akar rajzolni valamit, ami jelent valakinek valamit. Meg akarja rajzolni a vak hitet, az elmúló nyarat vagy csak egy pillantását a tisztaságnak. Ismeri a szeretetet, mert tudja, hogy csak a szeretet érti meg a művészetet, s csak a szeretet teremt művészetet.”

Nem hátrányként kell kezelni az emancipációt. „Bizonyára sokuknak ismerős a tény, hogy a tizenkilencedik században, s még a huszadik század elején is a nők számára csak a családi tűzhely őrzése volt a természetes. Szóba sem jöhetett a továbbtanulás vagy karrierépítés lehetősége. Nem szívesen láttak nőket orvosként, íróként, de művészként sem. Az elismerésért a nőknek küzdeniük kellett. Álnéven írhatott, ki képes volt rá, női festőről jóformán hallani sem lehetett. Hála az égnek, ma már sok minden másként van.”

Nagy érdeklődésnek örvendett Oláh Katalin tárlata Csíkszentdomokoson

Ezért lehet például a nőnapot a szebbik nem egyik képviselőjének tárlatával ünnepelni. „Ma ünnep van. Ünnepe a szépnek, a művészetnek, a tavasznak, az újrakezdésnek, mindannyiunknak, nekünk nőknek, és ünnep a mai nap Katinak is, aki egész esztendőben erre a szép eseményre készült. Ahogyan Picasso is mondta: A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát. Hát ezért ünnep a mai” – emelte ki Sándor Edit.