Élet a féreg perspektívájából

A Bázis című művészeti folyóirat szerkesztője 1998-ban végzett a kolozsvári Ioan Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Számos romániai galériában jelen van jellegzetes, ipari anyagokat felhasználó műveivel. 2008-ban a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban, 2009-ben pedig Kolozsvárott, Mátyás király szülőházában volt egyéni kiállítása.

Szerepelt a MODEM Természetes körülmények között (2008) című kortárs erdélyi tárlatán, majd egy évvel később a Messiásokon is. Első magyarországi önálló kiállításán egyetlen tematikus kérdéskör köré csoportosuló alkotásokat – köztük egy hely-specifikus installációt – láthat a közönség. A március 11-től június 20-ig látogatható tárlathoz reprezentatív katalógus is készül.

Berszán műveinek leggyakoribb motívuma a féreg, melynek alakváltozásait, a szerves anyag lebontásához kapcsolódó tevékenységének különféle stádiumait az alkotó egységes történetben rendezi el. Ez a narratíva egy másik genezisről szól. Egy ember nélküli, az emberen túllépő világról. Berszán univerzumát nem a felsőbbrendűnek tekintett szellem szervezi egységes világ-egésszé, hanem az anyag átalakulásának rendje, melyet a féreg idéz elő.

A féreg az embert is „átalakítja”: már életében benne élősködik, belülről rágja, halála után pedig testét a legparányibb atomokra bontja szét, mígnem olyan anyaggá változik, amely már nem-emberi. Ám a féreg, amely végső győzelmet arat az ember felett, mégsem csupán a pusztulásért felel, hanem éppen annyira az életért is: az örökös újrakezdésért.

Az tárlaton látható művek alapanyagait jellemző nehézkedésben, az alkotások valóságos súlyában egyfelől az anyag végességének az eszméje fejeződik ki, másfelől azonban éppen a végességben megjelenő fény, amely átsejlik a feketeségen. Ez a fény nem a túlvilágról árad, hanem még innen a mi anyagi világunkból. A fekete fénylésében az anyag másik oldala mutatkozik meg, az a transzcendencia, amely az anyag mélyében jelentkezik, mint az örökös újjászületés eszméje – az élet önmagát akaró akarása.

Berszán Zsolt Genezis-projekt című kiállításán olyan, falra felakasztott és térbe installált művek láthatóak, amelyek ipari alapanyagokból (beton, szurok, alumínium, poliuretánhab, szilikon) készültek. Az alkotásokat a művész szinte teljes egészében feketére festette. A feketére való redukcióban az a már Malevicsnél is megfogalmazódó festészeti gesztus fejeződik ki, mely a világot az anyag végességének, s a fény hiányának a gondolata felől kívánja megragadni – olvashatjuk a MODEM honlapján.