Csíkszeredában is vetítették a Kereszthegyet

Az amerikai Discovery ismeretterjesztő csatornán sokszor látunk olyan dokumentumfilmeket, amely az amerikai, angol, orosz és német hadseregek második világháborús küzdelmeiről szól. Nagy József gyergyóremetei történész, aki Székelyföld második világháborús hadtörténetével foglalkozik, és Bárány Krisztián, a Magyar Nemzet Online újságírója úgy gondolta, hogy a magyar honvédelmi küzdelmeknek is illene hasonló módon emléket állítani – hangzott el a bemutatón.

Amint megtudtuk, a Zrínyi Katonai Filmstúdió és a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Kegyeleti Főosztálya sietett segítségükre, hogy a játékfilmes elemekkel illusztrált dokumentumfilmet elkészítsék. A magyar királyi 65. székely honvéd határvadászcsoport történetét elevenítették fel, amely 1944 őszén a Gyergyói-medencét védte, és közel egy hónapig tudta feltartóztatni a túlerőt. 

A filmet főként Nagy József háborús veteránokkal készített interjúira alapozták. Illésfalvi Péter hadtörténész hangsúlyozta, hogy hiánypótlónak számít ez a film. „Nagyon fontos tudni a második világháborús korszakkal kapcsolatosan, különösen a \'44–45-ös harcokkal összefüggésben, hogy a magyar történelemtudomány vagy hadtörténelem forráshiánnyal küszködik. Nem kell elfelejteni ugyanis, hogy ez egy vesztes háború volt, amely jelentős időszakában magyar területen folyt, ennek következtében már eleve megsemmisült sok irat. Sőt, a harcok végén a nyugat felé vonuló csapatok parancsra égették el az irattárukat, hogy azok ne kerüljenek ellenséges kézre. Ez a dokumentumhiány egy nagyon komoly probléma számunkra, éppen ezért értékelődött fel az oral history műfaja, amit Nagy József is nagyon komolyan művel” – részletezte portálunknak.

Természetesen, ahogy a dokumentumoknál is történik, ezeket a beszámolókat aprólékosan megvizsgálják. „Ebben az esetben az a lehetőség, hogy egy adott időpontra, helyszínre és eseményre vonatkozó minél több interjút, beszámolót összeszedni és ezeket kell összehasonlítani, összevetni egymással. A forráskritika így nemcsak az írott források esetében végzendő el, hanem az oral history esetében is, ahol talán még nagyobb jelentősége van, mint az előbbinél. Természetesen mi ezeket a beszámolókat párhuzamba hozzuk azzal a kevés maradék forrással, amely rendelkezésünkre áll. Átvizsgáltuk a korabeli harci jelentéseket, és összevetettük azzal, amit az öregurak, háborús veteránok így hatvan-hetven év távlatából elmondtak. Az a tapasztalatunk, hogy mindaz, amit elmeséltek az egykori katonák, az esetek nagy százalékában feddésben van a valóssággal. Azt sem kell viszont elfeledni, hogy a történelemtudomány az egyik legkevésbé objektív tudomány, de én azt gondolom, hogy ebben a filmben viszonylag kiegyensúlyozott képet tudtunk adni a harcokról.”