
Fotó: Kristó Róbert
Nagy sikere volt a II. Székelyföld Napok keretében megszervezett 19. Csűrdöngölőnek. Sándor Csaba táncoktatóval beszéltünk a fesztiválról: a csíkszentdomokosi és balánbányai csoportokat tanító néptáncost és akkori csoportját már az első gyerek néptáncfesztiválra meghívták.
2011. június 13., 18:532011. június 13., 18:53
Idén székelyföldivé nőtte ki magát a Csűrdöngölő. A Hargita megyei csoportok mellett háromszéki és Maros megyei együttesek is színpadra léptek
– A Csűrdöngölő a célját tartja, habár a támogatottsága már nem olyan erős, mint eredetileg. Lényeges, hogy a néptánccsoportokat felkarolják. Nagyon-nagyon fontos, hogy a gyermekeinkben, akikkel éveken keresztül dolgozunk, meg tudjuk gyökereztetni a közösségben rejlő erőt. Meg kell érezzék, hogy milyen jó együtt lenni másokkal, akik ugyanazt teszik, amit ők. Erről a rendezvényről úgy érzem, hogy a táncosaim mindig motiváltan mentek haza, és büszkén mesélték otthon, hogy ezrek tudtak táncolni. Ez az ezer pedig csak egy-egy kis csoport egy-egy közösségből...
– Igen, ez a jéghegy csúcsa, gondolom, Önök sem tudtak Balánbányáról és Csíkszentdomokosról mindenkit elhozni, annyian táncolnak.
– Nem is ez a cél, én például arra használom ezt a rendezvényt, hogy a jó képességű, de még kevésbé tapasztalt gyerekeket futtassam. Most óvodást is hoztam, a legnagyobb táncosom pedig ötödikes, együtt táncoltatom őket úgy, hogy az óvodások a harmadikosokkal eddig nem járták együtt. Továbbá a domokosi sárosúti gyerekek például a központban lakó társaikkal eddig ritkán találkozhattak. Gyakorlatilag az autóbuszban ismerkedtek meg, mégsem kell szégyenkeznünk, hoztuk a megfelelő színvonalat.
– Észleltem egy adott pillanatban, hogy a zene-CD felmondta a szolgálatot, a gyerekek énekkel pótolták a hiányt. Végül a Hargita Együttes zenészei is besegítettek, így nem esett szét az előadás, minden az eredeti forgatókönyv szerint zajlott.
– Fájdalmam, hogy cédés megoldáshoz kellett folyamodnom, mert így szerettem volna tömören és egy helyen bemutatni azokat a gyerekjátékokat és felcsíki táncokat, melyeket szerintem játszatni kellene a gyerekekkel. Tapasztalataim alapján a pedagógusok is kevésbé ismerik ezeket, jobban mondva csak egy szűkebb kör ismeri. Szóval, hangnemileg meg összevágásként fontos lett volna a zenei anyagot meghallgattatni a közönséggel. Mégis nyertünk, mert megtudtuk, hogy él ez a csoport és az a tevékenység, amit a gyerekekkel végeztünk – nem a színpad kedvéért, hanem a néptánc elsajátítása érdekében –, megfogant bennük.
– Amúgy a néptánc is egy spontán műfaj...
– Na ezt kellene meghagyni, nem a színpadra kell előadásokat készíteni, mert az csak a színpad és a néptánc viszonya, nem a gyermekeké és a néptáncé. Nagyon fontos, hogy a gyermek-spontaneitás-néptánc hármas működjön, ezért nehéz ez a műfaj.
– A minap egy műhelybeszélgetést tartottak Csíkszeredában arról, hogy miért csak kevés fiatal olvas. A fő következtetés az volt, hogy a gyerekek nem látták olvasni szüleiket. Mi a helyzet a néptánccal, ezen a területen milyen mértékű a szülők szerepe?
– Mi nem várhatjuk el ettől a világtól, hogy arrafelé fejlődjön, hogy szülők hagyományos népviseletben és néptáncokkal mutatkozzanak a gyerek előtt. Táncalkalmak vannak most is, mint régen – például a lakodalomban –, de ezek teljesen másokká váltak. A lakodalomban is azok a szülők tudnak néptáncot járni, akik gyerekkorukban megtanultak. Szerintem van egy nagy szakadás, főleg a középkorú szülőkre gondolok, akiknek a szüleik már eltávolodtak a hagyományoktól. Ezek a felnőttek már csak az iskolában vagy tánckörökön tanulhattak meg táncolni. Az is szerencsés eset, ha nem sajátították el a táncot, de legalább megértették, hogy miért jó a néptánc. Sajnos, az ilyen típusú szülők sincsenek elegen, szerintem, ezért a mai világban a szakembereknek a kutyakötelességük a néptáncot oktatni. Egy egész népnek a túlélése a tét, mert előbb vagy utóbb a globalizáció felszippant. A beolvadástól pedig egyetlen tényező menthet meg: a másságunk.
Két, egymással teljesen ellentétes ítélet született a tusnádfürdői Csukás-tó területének kisajátítása ügyében, az egyik a volt tulajdonosnak, a másik az önkormányzatnak adott igazat. Ezért egyelőre a tó jogi helyzete nem változik.
Tönkrement, megrongált utcabútorzatok és gyalogos-útburkolatok rontják Csíkszereda központjának látványát. A városháza feladatai közé tartozik a köztéri elemek folyamatos karbantartása, helyenként azonban még a gyakori javítgatás sem segít.
Az erdő az élet egyik legfontosabb egyensúlyteremtő erejeként tisztítja a levegőt, otthont ad számtalan élőlénynek, védi a talajt, és csendben gondoskodik arról, hogy a természet körforgása fennmaradjon.
Csak az útburkolati jelzések festése maradt még hátra a csíkmadarasi elkerülőúton, amelyet rövidesen megnyitnak a forgalom előtt. A vasútvonal által kettészelt község lakói számára jelentős könnyítést jelent ez a közlekedésben.
Szerda délután riasztották a mentőket Kászonfeltízre, ahol egy kirándulócsoport 13-15 éves diákjai rosszul lettek egy helyi panzióban.
A hagyományos csíkszentdomokosi lakodalom köré épül az idei Folkmaraton témája, amely június 19–20-án várja az érdeklődőket. A 24 órás népzenei és néptáncos eseményt kiállítások, kézműves programok és közösségi élmények színesítik.
Ballagnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Csíkszeredai Karának végzős diákjai.
Harangszó, alkalomhoz illő beszédek és kulturális műsor várja az érdeklődőket június 4-én a csíksomlyói Fodor Ház udvarán, ahol a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából emlékeznek a trianoni békeszerződés aláírására.
Kérdésessé vált, hogy ősszel is folytatódhat-e a csíkszeredai Márton Áron Tehetséggondozó Központ működése. A Márton Áron Főgimnázium saját bentlakás kialakításán dolgozik a csíksomlyói Szent István Otthon épületében.
Idős nőt ütött el egy autó Csíkszeredában a Tudor-lakótelepen kedden reggel. Az áldozat súlyos sérüléseket szenvedett.
szóljon hozzá!