A magyar kultúra napja Kányádi Sándorral

Utolsó percben módosították a szervezők a Kányádi Sándor közönségtalálkozó helyszínét, a nagy érdeklődésre való tekintettel a belvárosi református templom adott helyet az eseménynek. Az ötszáz férőhelyes templomba majdnem kétszer ennyien zsúfolódtak össze szombat este, a költő szavaival élve voltak itt karon ülő és botra támaszkodó olvasók is. Kányádi Sándor nem várakoztatta meg olvasóit, közvetlen hangnemben, barátsággal és szeretettel mesélt élete fontosabb állomásairól, az általa látogatott vidékekről, találkozásokról. A történeteket versek szakították meg, egy-egy verssel, idézettel színesítette, élezte ki történeteit a költő. Elmesélte miként kötött barátságot Fogolyán Ábellel, aki az Egri Csillagokat fordította örmény nyelvre, de arra is büszkén emlékezett, hogy Örményországban a magyarokról Petőfi Sándor neve jut eszükbe az ott élőknek.

A Károly herceggel és Kamillával való találkozás „eldicsekvését” követően a magyar nemzet sorsát és jövőjét boncolgatta Kányádi Sándor, feltéve a kérdést, hogy mi a magyar nemzet célja? Hogyan lehet megmaradni? Mi történt volna, ha István király nem a hit útjára lép? Ezeket a kérdéseket tette fel, és válaszolta meg a költő, a végén pedig így összegezte gondolatait: „Isten kiválasztott népe a magyar, Isten kiválasztott nyelve a magyar. Legalábbis számunkra. És ezzel minden nemzet így van.”

Az élettörténetek elmesélése és szavalatok után a közönség is bekapcsolódott az eseményekbe, főként a nagy számban jelen lévő gyerekek. Több óvodás és iskolás is bátran állt mikrofon elé szavalni Sanyi bácsi verseit, de olyan kisfiú is volt, aki köszöntőt mondott a költőnek. A gyerekek előadásában elhangzottak a legismertebb gyerekversek, majd kérdéseket intéztek a költőhöz. Arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc saját verse, Kányádi azt válaszolta, hogy a, amelyet még nem írt meg, de nagyon szereti Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra költeményét is. Utóbbit együtt skandálta a gyerekekkel.

A költő közvetlensége átragadt a hallgatóságra, akik megtudhatták azt is, hogy bizony nem Barót a világ közepe, hanem Nagygalambfalva. Sőt, maga az ószövetség is ott kezdődik –  legalábbis Sanyi bácsi szerint. A találkozó végén óriási, lelkes tapssal és egy gyönyörű rózsacsokorral köszöntötték a 82 éves költőt, aki több hazai és külföldi neves díj kitüntetettje. A köszöntést követően a költőt megrohanták a gyerekek és felnőttek, mindeki verseskötetet szorongatva és dedikálásra várva. Sanyi bácsi pedig türelmesen írta alá nevét mindenkinek, egy jó szóval toldva meg a dedikálást.