Zsonglőrködés zenko hangjára

Mindketten csíkszeredaiak, Julcsi jelenleg Sepsiszentgyörgyön egy táncszínház táncosa és zenésze, Csongor pedig Budapesten mesterizik, de régóta ismerik egymást, és közösen álmodtak meg egy különleges produkciót. Julcsi több hangszeren játszik, köztük ütőhangszereken – egyik nagy kedvence a zenko, amely Franciaországból származik, de ő Svájcban ismerte meg, amint egy hídon játszott rajta valaki. Amikor meghallotta, el is határozta, hogy ezt ő is meg fogja szólaltatni. Sikerült egyet megvásárolnia, majd autodidakta módon megtanult rajta játszani. A két fiatalt az is összekapcsolja, hogy a nyolc éve tűzzsonglőrködéssel foglalkozó Csongornak is van egy olyan eszköze, amit egyedüliként alkalmaz az országban: a sárkánybot.

Bizonyos rendezvényeken mindketten léptek fel már külön-külön. Julcsi 12 éven át zongorázott, vonzalma a ritmushangszerekhez a népi kultúra iránti szeretetében gyökerezik. Gardonozni kezdett gyermekkorában, aztán dobolni, most már van egy egész kis gyűjteménye ütős hangszerekből: többek közt dzsembi, darbuka, most épp a zenko a kedvenc, de marimbázik is. A zsonglőrködést Csongor egy eszközzel kezdte, és nyolc év után úgy érzi, „innen már nem nagyon tudok továbbmenni, túl sok, pedig én is próbálom feszegetni a határokat. Poival játszok, amit a legtöbben ismernek, elkezdtem buzogányokat is használni, aztán van a kevlárcsomó, a kontaktbot, a kontaktlabda, a sárkánybot, a legújabb eszközöm a szvingpálca” – sorolta.

Itthon a tömbház mögött gyakorol legtöbbször, így is születtek felkérések. Bukarestben csapattal gyakorolt, de jobban szereti egyedül kitapasztalni a mutatványokat, így alakítható ki sajátos stílus. „Nehéz olyan embert találni, akivel együtt tudunk működni, meg tudunk egyezni. Julcsival ez nagyon jól sikerült” – vallja.  

Körülbelül egy éve született meg a közös produkció ötlete. Csongi mindig szeretett volna élőzenével összekapcsolt zsonglőrködést, és amikor Julcsi elmondta, hogy vásárolna egy zenkót, elhatározták, együtt próbálnak létrehozni valami egyedit. „Egy koprodukció lett, egymásra próbáltuk hangolni a hangszert meg a tüzet. Először dobbal próbálkoztunk, aztán kifinomult. Dobbal ezt a finomságot nem sikerült elérni, amit a produkció neve is sugall: Láng-hang. Megpróbáljuk a kettőt összekötni” – mesélik. Jelenleg helyet keresnek a bemutatásra, kulturális események részeként képzelik el.

A zene improvizatív, viszont nagyon figyelnek egymásra, próbálnak „közös nevezőre jutni”, törekszenek az összhangra. A fedett színpad lenne a legmegfelelőbb a bemutatáshoz, beltéren esetleg olyan helyen lehet előadni, ahol elég magas a terem, nincs füstérzékelő, mert elég sok füsttel jár. A szabadban tud a zene is érvényesülni, persze ez attól is függ, hogy mekkora a nézőtér.

„Amit most létrehoztunk, magának az ötletnek az első köve, szeretnénk ebből többet is kihozni idővel, más hangszerekkel. Tele vagyunk ötletekkel, csak sikerüljön összehangolni” – mondja a tűzzsonglőr, azt is hozzáfűzve: Romániában ennek egyáltalán nincs hagyománya, ezért is szeretnék megmutatni különlegességét.