Úton – több mint két hónapja

Amikor elindultak a marosvásárhelyi Sportcsarnok elől (fotó fent), akkor csak reménykedtek abban, hogy minden rendben lesz, bírni fogják, nem esnek, nem betegednek meg és kedves emberekkel találkoznak gyönyörű helyeken. Több mint 3000 kilométert hagyott immár maga mögött a két fiatal marosvásárhelyi kerékpáros, túl vannak egy-két veszekedésen, fáradt napokon, szénapadláson, vendégszereteten, tóparton való szundításon és „tófürdőn”, no meg pár napja családjaik néhány tagjával is találkoztak Pozsonyban (fotó lent).

Nehéz lenne összefoglalni mindazt, ami velük eddig történt, de az biztos: sem a gumidefektek, sem a csomagtartótörés, sem a hőség nem tántorította el őket a folytatástól, hiszen rengeteg gyönyörű, értékes, a történelem által áthatott helyre jutottak el, mint például a pozsonyi vár, a világörökség részét képező Salzburg, Bécs, Stuttgart, München, a Boden-see, az Alpok, a Grossglöckner, Hitler Sasfészke, a Spissky vár vagy a Schindler-gyár Krakkóban.

A továbbiakban a bejegyzésükből közlünk, amelyet az ontheroad.blog.hu-n tesznek közzé, rengeteg fénykép társaságában, úgyhogy akit érdekel, hogyan alakul a két vállalkozó kedvű marosvásárhelyi fiatal sorsa, az nyugodtan böngészheti a site-ot, igaz, a technikai nehézségek miatt a feltöltés nem folyamatos.

„Leonbergben Németh Csaba fogadott és látott el vendégszeretetével, nem is kicsit. Hosszú-hosszú idő után ehettünk újra szalmakrumplit, és hát ettünk is éjjel-nappal, amennyi csak belénk fért. A szalmakrumplit jó hideg sörrel, meccsnézéssel és lustálkodással nyomtattuk el annak rendje és módja szerint. A paripákat is megegyengettük egy kicsit. Fékpofát állítottunk, mert időközben koptak, láncot és fogaskerekeket tisztítottunk, aztán megcseréltük az első gumikülsőt a hátsó külsővel, mert a bicikli hátsó fele nehezebb volt, így 3000 km után kétszer jobban megkopott mint az első külső gumi. Na szóval azért nem lustálkodtunk állandóan. (…)

Stuttgart központja elkápráztatott, és nem feltétlenül az ott található épületektől, azok is gyönyörűek, de sokkal jobban tetszett az, hogy életre kelt városra találtunk. Az emberek kiültek a parkokba, sakkoztak, kártyáztak, beszélgettek, elvoltak. Olyan, mint egy hangyaboly. Nagyon hiányzott ez a kép. Sajnos Magyarországon és Ausztriában eléggé kihaltak a települések, Budapest kivételével. (…)

Berchtesgadenben a Samhuber családdal két napot töltöttünk és nem unatkoztunk egy percet sem. Első nap Schorsch volt az idegenvezetőnk, majd második nap úgy döntöttünk, hogy egy kis kikapcsolodásként menjünk el egy egynapos gerinctúrára. A cél a Hoher Göll volt (2521 m). Útközben meglátogattuk a „Sasfészket” (fotó lent), amely Hitler hétvégi nyaralója volt. (…)

Salzburg a világörökség részéve van nyilvánitva, nem véletlenül. Mintha nem is e világi lenne az a város. Kolosszális épületek, hatalmas vár, az ember kis hangyának érzi magát benne. Rengeteg látnivaló van, és aki teheti, az látogassa meg. (…)”.