Panelek közötti oázis

Fotó: Barabás Ákos

Legyen szép, nem csak nekem, hanem más számára is – véli Kiss István, a Cipészek utca 11. szám alatti közösségi tér gondozója. A szemrevaló kiskert első helyezést ért el a Virágos Székelyudvarhely versenyen.

Veres Réka

2015. augusztus 26., 16:002015. augusztus 26., 16:00

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Több mint 15 éve kezdte el szebbé tenni a tömbház melletti teret Kiss István, aki a Szent István-napi ünnepség részeként a második Virágos Székelyudvarhely versenyen első díjat vehetett át a legszebb közösségi kertek kategóriájában. A Bethlen-negyedi tömbházak között valódi oázisra lelhetnek a székelyudvarhelyiek, a kertet szemmel láthatóan odaadóan és szeretettel gondozzák. A társasház földszintjén lakó férfi másfél évtizede vette gondozásba a zöldövezetet.

Mint elmondta, egykor folyamatosan oda szemeteltek a környékbeliek, s mivel nem akart veszekedni a szomszédokkal és a gyerekekkel, inkább kertet alakított ki. Önként, saját pénzéből kezdte szépíteni az ablakai alatti kis teret, még gépeket is vásárolt a karbantartáshoz. Hét éve saját maga készítette el fából azt a hintát, amelyiken most előszeretettel pihennek meg a gyerekek és szomszédok.

Bevallotta, végtelenül szereti a virágokat, és mivel traktorista volt a rendszerváltás előtt, a kerti munka sem áll tőle távol, sőt alig várja, hogy munka után hazaérjen és a kerttel foglalkozzon. A mintegy száz négyzetméteren elterülő zöldövezetben az újrahasznosítás is teret kapott, a gumiabroncsok virágcserépként szolgálnak, ahogyan egy régi tűzoltósisak is, a szélmalom pedig biciklikerékből, műanyagflakonokból készült, alátétként pedig régi százlejeseket használt fel az oázis gondozója. Az ötletgyűjtésben leánya is segít, az interneten látottakból merítettek ihletet.

István jövőre gumiabroncsból és terméskőből szökőkutat szeretne kialakítani a kertben, de ha ideje engedné, akkor még egy „ringlispíllel” is bővítene a zöldövezetet. A muskátlik és a futókák között lámpások és kerti törpék bújnak meg, valamint egy daloló madárpáros is. Kiss István megjegyezte: bárki betérhet a kertbe, örömmel tölti el, amikor a fűre pokrócot terítenek a gyerekek, és römiznek, kártyáznak a virágok között.