Oláh Dénesnél „oláhul” is lehet gyónni

– Mindig felmerül a kérdés, hogy határozza el valaki, hogy katolikus pap lesz belőle...

– Ezt a kérdést szeretik feltenni a papnak. Adtam ilyen olyan választ, de egyszer bejött az igazi. Egyszer Heim András grafikus művészbarátom tette fel a kérdést, én meg visszakérdeztem. „Te hogy lettél művész?” Megszeppent és elmondta, nagyon jó rajzoló gyermek volt, de az még nem elég, kell jöjjön valaki, aki a látó embert megtanítja láttatni. Itt kezdődik a művész. Na így történt ez velem is, szerettem ministrálni, a templom körül forogni, de az még nem volt elég. Elindultam egy úton, és olyan emberekkel találkoztam, akik megtanítottak, nem csak látni, hanem láttatni. Az imaszövegeket elszavaló gyermeket megtanították imádkozni, az ösztönlényt gondolkodó emberré tenni. El egészen odáig, hogy 1983. június 19-én pappá szenteltek.

– Mikor került Marosvásárhelyre?

– Múlt év július 6-án kaptam telefonon az értesítést Gyulafehérvárról, hogy augusztus elsejétől Marosvásárhelyre kell költöznöm az előző állomáshelyemről, és én leszek a terület főesperese, illetve a Keresztelő Szent János plébánia plébánosa.

– Mit jelent hétköznapi nyelven az, hogy főesperes?

– Az egyház az egész világon jelenlévő valóság, az egyháznak a plébánosa maga a pápa. Ő nem tud mindenütt jelen lenni, így őt képviselik az egyházmegyékben a püspökök. A püspököket a plébániákon a papok, és kerületenként van egy megbízott, egy felelős, aki ezeknek a munkáját koordinálja, a főesperes. Ha problémák adódnak, ő az, aki helyben van, megoldja, hanem segítséget kér. Valahogy úgy van a főesperes a többiek közt, mint nagyobb testvér a kisebbek között.

A teljes interjút a Vásárhelyi Hírlap június 10-ei lapszámában olvashatja, Oláh Dénessel készült videóbeszélgetésünket pedig itt nézheti meg!