Milyen a jó kávé? – tettük fel a kérdést a kávé világnapján

Hosszú évszázadok óta a mindennapok része a kávé, de világnapját hivatalosan csak hét éve tartják meg, szeptember 29-én. A kávénak sok időt szentelnek a mindennapokban is Székelyudvarhelyen, a reggeli szertartások része, különböző szokások kötődnek hozzá, egyesek számára a munkanapot indító frissítő nedű, másoknak apropó a társalgásra, olykor pedig csupán egyszerű élvezet a pörkölt kávébabból készített ital.

A kávézásnak már a 19. század óta nagy divatja van Székelyudvarhelyen, ám akkor még nem voltak  kávézók, hanem a vendéglőkben szolgálták fel a feketét – avatott be Gidó Csaba történész. Székelyudvarhely legnépszerűbb vendéglője egykoron a Budapest volt, majd az első világháborút követően a Bukarest szálló és étterem, valamint az egykori Fényes helyén a Barkóczy étterem. A másik kedvelt találkozóhely a Korona étterem volt, a mai Confex Jakab helyén. A kávézás szerves része volt a polgári világnak, a történész szerint a szélesebb népréteg körében a világháborúk idején terjedt el. „Az első és második világháború alatt, amikor a gyarmati áruk nehezebben jutottak el Magyarországra, a kávé kincs lett, szinte azt is mondhatnánk, hogy valuta. Ebben az időszakban kezdték el készíteni a cikóriakávét. Sajnos a kommunista rendszer utolsó évtizedében ez visszaköszönt, ekkor ismét nehéz volt az eredeti babkávéhoz hozzáférni” – magyarázta Gidó Csaba.

Manapság már sokkal könnyebb beszerezni a jó minőségű, akár egzotikus kávékat is. Noha legtöbben a hosszú kávét rendelik, a székelyudvarhelyi kávézókban is van lehetőség újdonságokat, más kontinensekről származó különlegességeket kipróbálni. A pincérektől érdeklődve megtudtuk, hogy sokan már kora reggel betérnek egy feketére. A G. Caféban és a Mokkában legtöbben a hosszú kávét tejjel szokták rendelni, de az idősebbek inkább a rövid, feketét kedvelik. A tiniknek inkább a bögrés kávé ízlik, a hölgyek pedig rendszerint az édesebb változatokat, mint a latte macchiato vagy cappuccino, részesítik előnyben.

A G. Caféban már ismerik a törzsvendégek szokásait, így kérdezés nélkül kiszolgálják őket, és rendszerint újság is dukál a fekete mellé. Olykor kísérletezni is szoktak a vendégek, például a szicíliai eszpresszót is sokan választják. A Mokkában inkább a nők szoktak különlegesebb kávékat fogyasztani, fahéjjal egészítik ki, de ganodermakávét is többen rendelnek. A Spíler kávézóban az édesített moccha kávék mellett  próbálkoznak az alkohol tartalmúakkal is, ezekbe rendszerint konyak, mandula- vagy kávélikőr kerül. A székelyudvarhelyi pincérek általában rövid kávéval indítják a napot, esetleg kevés tejjel is feltöltik, de munka közben üzemanyagként szolgál számukra a fekete, ekkor már inkább bögrés vagy hosszú-tejes változattal töltik újra energiaszintjüket.

Legtöbben hosszú kávét kérnek, őket próbáljuk az eszpresszóra szoktatni – árulta el Kovács Edmond, aki a kávéügynököktől, majd továbbképzéseken tanulta meg a finom kávé készítésének csínját-bínját. Tudását igyekszik folyamatosan átadni a kávézó vendégeinek is. Mint elmondta, a tejes hosszú kávé a legegészségtelenebb változata az egyébként egészséges fekete italnak. „Előbb az aroma fő ki, majd a csersavakból a mérgező anyagok. Ezért jobb, ha a hosszú kávét egy forró vízzel felhígított rövid kávéból készítjük el” – magyarázta. Különböző brazil, etióp, salvadori kávékat is kínálnak, a százszázalékos arabica kávékra viszont már nehezebb rászoktatni az embereket, hiszen sokan nem ismerik a rövid eszpresszó, ristretto ízét. Szerinte a kávé cukor nélkül finomabb, így lehet érezni a robusta kesernyésebb vagy az arabica savanykásabb ízét. A gond, hogy gyakran összekeverik a kettőt, olykor még a gyártó is – véli.