Megalakult Csíkszereda legnagyobb bluesegyüttese

A hétfő esti csíkszeredai koncertet követően kedd délelőtt a legkisebbeket hívta játékos zenei világutazásra a Gödöllőről érkező öt zenész. Időutazás is volt egyben a 60 perc alatt a Föld körül című produkció: legelőbb az ősember világába kalauzolták el a lelkes nézősereget, majd bejártak öt kontinenst: Afrikát, Dél-Amerikát, Európát, Ázsiát és Ausztráliát. Legtöbbet Afrikában időztek, ami nem véletlen, hiszen a világon ma ismert mintegy négy-ötezer ütőhangszer fele innen származik. Afrikában az ütőhangszerek a mindennapi élet, a szertartások szerves részei, van például olyan hangszer, melyet az anyák kisdedeik elaltatásakor használnak.

A xilofonhoz hasonló, különböző vastagságú és hosszúságú fadarabokból készült amadindánon előbb egy magyar népi dallam szólalt meg. „Hej, Dunáról fúj a szél” – kiáltották boldogan a gyermekek, amikor felismerték a dalt, majd következett az igazi ugandai amadinda-zene. Megismerkedhetek a dobszerű dzsembével és a nagyméretű, kiszárított lopótökből készült sekerével is, előbbin kimondottan férfiak, utóbbin csak nők zenélhetnek.

Latin-Amerika következett a Föld körüli úton, ahol elsősorban a ritmikus táncok, a rumba, csacsacsa, samba, salsa, bossa nova, tangó stb. kísérői az ütőhangszerek. Itt a steel drum, az elektromosságot is igénylő vibrafon, a hondurasi rózsafából készült marimba varázsolt karibi hangulatot: „fehér homok, színes italok, tenger, meleg...” Egyszeri felhívásra – ha csak néhány percre is – megalakult „Csíkszereda legnagyobb bluesegyüttese”: a gyermekek együtt pattogtatták a dallamot a zenészekkel.

Egy hangszer bemutatása erejéig Európába is hazalátogattunk, ahol vallási okokból igen kevés ütőhangszert használtak, hiszen azokat a primitív népekkel, a pogánysággal azonosították. Csupán a harangokat fogadták el, melyet a színházi zenében is alkalmaztak. Így jött létre a harangjáték elnevezésű hangszer, melyen Kodály Háry Jánosából hallhattunk egy részletet, a bécsi harangjátékot.

Az öreg kontinensről Ázsiába kalauzolták a közönséget, ahol a hatalmas tam-tam gong és kistestvére, az operagong mutatkozott be: szólhatnak egészen halkan, de fülsiketítően is. A hosszas utazás végén pedig az ausztrál óceándob varázsolta a terembe a végeérhetetlen tengerek morajlását, majd a teátrális ütőzés kategóriába sorolható Seregélyüldözés című darabjukkal búcsúztak. Használati tárgyakon, pontosabban különböző méretű, műanyag hordókon ütötték a ritmust, mókás öltözetben.