Hősök az idegenek között

„Ez a temető a falunak a régi temetője volt – mesélte a nyolcvanöt éves Ferencz Tibor az Idegenek temetőjében – Ide temetkeztek az alsóbbrendűek és a középrendűek. A módosabbak a szentmiklósi templom köré temetkeztek valamikor, mert közös volt az egyház is.” Ferencz Tibor szerint az új, ma is használt községi temetőt akkor létesítették, amikor a szépvízi templom felépült, a 19. század végén, és azután már oda temetkeztek a szépvíziek, a régi temetőt pedig felhagyták. „Abban az időben olyan volt a felfogás, – mondta Ferencz Tibor –, hogy aki nem itt született, az a közös temetőbe nem jutott be, hanem a felhagyott temetőbe került. Így lett ez az Idegenek temetője.”

Az Idegenek temetőjének legtávolabbi részében, a kerítéstől lefele indulva sorakoznak ma az öregotthon lakóinak sírjai. A 2004-es fejfák már kirohadtan emlékeztetnek az élet végességére.
Az Idegenek temetőjében kapnak helyet a romák, és itt nyugszanak a hősök is, vagyis az a harmincegy ifjú, aki a Szépvíz környéki harcokban esett el 1944. szeptemberében.

„1944. szeptember 5–10-e körül, amikor a front közeledett, jöttek az oroszok, a magyar honvédek védték ezt a részt, Fügésteleken voltak elhelyezkedve – magyarázza Csáki Károly nyolcvannégy éves tanító, aki a síremlék felállítását javasolta. – A honvédséget felvezették támadásra, rosszul történhetett az eligazítás, felderítést nem végeztek, s a partizánok másik oldalról megtámadták. Bizony, nagyon sokan elestek. Az idegenek temetőjébe harmincegy honvédet temettek el. Én akkor 16 éves voltam, nem voltam jelen a temetésen, de beszéltem azokkal az emberekkel, akik a temetésen ott voltak. Úgy tudom, hogy annak idején a csendőrség jelen volt a temetkezésen, a halotti cédulákat leszedték a nyakikról, s biztos elküldték illetékes helyekre. Azt is hallottam, hogy a temetés nagyon sürgősön ment, éppen csak vájtak egy kis gödröt, mert lőttek mindenfelől.”

Csáki Károly rajzot is mutat arról, hogy helyezkednek el a temetőben az elesettek sírjai, és egy fénymásolt dokumentumot is elővesz. Ebben Rácz György néhai plébános számolt be a Plébánia Hivatalnak az esetről.

Részletek a Csíki Hírlap szerdai számának Visszajátszás rovatában olvashatóak.