Góbéságok csíkszentgyörgyi módra

„Az egész góbéság 2004-ben indult. Volt egy ifjúsági csoportunk Csíkszentgyörgyön, azon belül pedig egy színjátszó csoport, és ott különböző improvizációk zajlottak. Ott jött az ötlet, hogy bújjunk öreg székely bőrbe. Az elején egy-két előadást tartottunk csak ott a faluban, de aztán elkezdtek hívni mindenfelé. Nem egy előre kitervelt dolog volt, szerették az emberek, és így alakult” – mesélte Vitos Imre, az egyik góbé.

A két góbé 2008-ban megnyerte az 5. Erdélyi Humorfesztivált, ezt követően jelent meg első DVD-jük, A mü időnkben nem így vót címmel. Aztán következett a Disznóvágás öreg módra, a Szénacsinálás, a Pityókaszedés, Tehénbikáztatás és a legutóbbi, a Vén kecske is megnyalja a sót. Ennek a színpadi változatával turnéznak most „télidőben” udvarhelyi, csíki, gyergyói és háromszéki településeken.  
„A DVD-kiadás úgy indult, hogy egyszer valaki lefilmezte az egyik előadásunkat, és elküldte másoknak is. Mások kérdezték, hogy mivel nem volt lehetőségük megnézni a színpadon az előadásunkat, van-e felvétel róla. És akkor megpróbáltunk létrehozni néhányat” – vázolta Fehér Zoltán, a másik góbé. A DVD-ken más szereplők is megjelennek, egy ilyen állandó, egy öregasszonyt alakító személy Kézdi Csilla, aki szinte a kezdetektől velük volt. „A filmezést most legutóbb Csíki Csaba vállalta, de filmezett már velünk Csúcs Péter és Mária, valamint Dobos Attila is.” Elmondták, előadásaik többnyire „falusi” témákhoz kapcsolódnak, mint a pityókaszedés, szénacsinálás, a tehén bikáztatása, a leánynéző stb.

Fő inspirálóik az idősebb emberek, nagyapáik, akikkel sok időt töltöttek annak idején. „A szüleink is idősek, mert mi olyan „lemaradottak” (késői gyermekek) vagyunk. Mi ebbe születtünk bele, ezt csináltuk: kézzel kaszáltunk, arattunk, szekérrel jártunk, tehenekkel stb.” – meséli Fehér. „Nem idegen ez nekünk. Ott, ahol élünk, elég táptalaj van az előadásainkhoz” – veszi át a szót Vitos. „Ugyanakkor egy-egy jó elszólás már kiindulópont egy jelenethez. Az új darabunkban is van egy ilyen, az úton mondott valaki valami érdekeset, és abból olyan jó téma jött ki, hogy erősen élvezik az emberek. Ilyen véletlenszerű. Aztán amikor színpadon vagyunk, menet közben bővülnek a párbeszédek, improvizálunk is, és sokszor olyan jó dolgok jönnek ki, hogy meg is tartjuk. Általában úgy indul, hogy keresünk egy gerincet, egy témát. Most például a legutóbbi, a Vén kecske is megnyalja a sót című előadásunk és DVD-nk arról szól, hogy a komám, aki özvegyember, feleséget keres. Ez egy téma, és akkor felépítjük fokozatosan. Minden előadásunk más, újabb és újabb párbeszédek kerülnek bele.”

A Székely Góbék próbálnak mindenkihez szólni, idős emberhez és fiatalhoz egyaránt. Közönségben nincs hiányuk, a mostani „szezont” mindenhol telt házzal játszották. „Hála Istennek, mindenütt jó közönségünk van, sokan eljönnek az előadásainkra, de főként a Gyergyói-medencében szeretik a humorunkat” – avatott be Vitos Imre, aki jelenleg Svédországban él, és a téli fellépésekre jött haza. Komája Csíkszentgyörgyön, szülőfalujában gazdálkodással foglalkozik. Mint mesélték, jó barátságban vannak a Székelylend tagjaival is, közös fellépésük is volt már. De nagy kedvencük Kabos Gyula, Latabár Kálmán, a kortársak közül Gáspárik Attilát és a Hahota színtársulatot kedvelik.

A taps, nevetés és gratulációk mellett kapnak néha negatív kritikát is. „Mindenütt van ilyen, hogy valakinek valami nem tetszik. Mert van olyan, aki azt mondja, hogy ezzel az öregeket kicsúfoljuk, viszont nekünk egyáltalán nem ez a célunk. Inkább csak meg akarjuk örökíteni a régi időket az utókornak, hogy akkoriban hogy volt, mint volt. Mert biza van már olyan fiatal nálunk is a faluban, aki nem tudja, ezelőtt harminc évvel hogy végezték a mindennapi dolgokat. S ha akár ilyen formában is, de tudjuk ezt tolmácsolni, bemutatni, az jó. Egyáltalán nem kigúnyolni akarjuk az öregeket, Isten ments!” – hangsúlyozta Fehér Zoltán.

A két székely góbé szívesen tesz eleget a jótékonysági előadásokra való felkéréseknek. A január 22-ei előadásukkal Varga Sanyikának szeretnének segíteni. „Ha már eljönnek az előadásainkra, és ezzel tudunk segíteni, akkor örömmel!”