Gilicsezés székelyesen

Vidáman suhantak a gyermekek, idősebbek, fiatal legények és leányok a jégen, rokolyájuk libbent utánuk. Jókedvűen üdvözölték egymást a falubeliek, távolabbról érkezők, az asszonyok zsíros kenyeret, teát kínáltak a nézelődőknek, a nagy üst környékén ínycsiklandó illat szált, koccintgattak a magukkal hozott kontyalávalóval a komák... Második alkalommal szervezték meg Csíkszentkirály Kincseszeg elnevezésű falurészében a székely ruhás korcsolyázást.

Hagyományteremtő szándékkal hívták életre

„Egy kincseszegi barátunk, Bíró Zoltán idehívott korcsolyázni egy baráti társaságot, amelyben benne vagyok én is. Mi amatőr szinten néptáncolunk, és amikor leérkeztünk, kértük, hogy népi muzsikát játszanak le nekünk. Akkor pattant ki az ötlet a fejünkből, hogy hozzunk létre egy ilyen rendezvényt. A kincseszegiek nagyon segítőkészek voltak, köszönjük nekik, hogy felpártoltak. Már tavaly úgy indítottuk el, hogy hagyományt teremtsünk belőle” – emlékezett vissza a csíkszentkirályi Gerczuj Szilveszter, a rendezvény egyik szervezője.

„... mert ugye modern világ van\"

„Nagyon jó volt a fogadtatása, reményeinken felül sikerült az egészet összehozni. Féltünk, hogy idegenkedni fognak az ötlettől, mert ugye modern világ van, és mi az hogy székely ruhában korcsolyázni...” – kapcsolódott be a beszélgetésbe Csiszer András, egy másik szervező. „Nagyapáink elmondása szerint valamikor gilicsezni jártak, nem korcsolyázni. Haragudtak is ezért az öregebbek a fiatalabbakra, hiszen rengeteg cipőt tönkretettek a giliccsel, mert azt csavarral kellett felfogatni” – mesélte. Hozzátette, a faluban nagyon jó a közösség, a rendezvény is közös összefogásból született meg, szívesen segített mindenki.

A számítógép elől kicsalogatni a gyerekeket

„2010 februárjában hoztuk létre Dimény Tibornak a telkén ezt a pályát. Akkor a cél az volt, hogy a számítógépek mellől, a szobából csalogassuk ki a gyerekeket. Egy idő után villany is kellett, jött Bíró Zoltán az ötlettel, hogy van egy kis ház a telkükön, ideadták melegedőnek. Betettünk egy kályhát, szőnyeget, hogy ne legyen csóré a padló, tavaly sikerült feljavítani, jövőre ismét szeretnénk szépíteni valamit” – osztotta meg velünk Csiszer. Mint mondták, azt szeretnék, hogy legyen a rendezvénynek majd tizedik, tizenötödik kiadása is. 

„Szerettük volna, ha előkerülnek a népviseletek a szekrények aljáról, a polcokról, és fel tudjuk vetetni. Hála Istennek a fiatalok is felveszik” – nyugtázta Csiszer András. Gerczuj Szilveszter hozzátette: szeretnénk, ha minden évben ilyen szép számban összegyűlnénk. A jó hangulatért a kincseszegi citerazenekar és a Bérma színjátszó csoport „vállalta a felelősséget”.