Érzelmi biztonság óvodától ballagásig

Beszélgetésünk legelején az oktatási rendszer legfiatalabbjairól – az óvodásokról – esett szó. A kisgyermek életében az óvodába kerülés jelenti az első leválást a családtól, és ilyenkor a hangsúly a beszoktatási türelmen van, amely 2 héttől 3 hónapig is eltarthat. Óvodáskorban nagyon fontos az anya, apa, nagyszülők jelenléte, hiszen az érzelmi biztonságnak, ami eddig otthon volt fontos, most a kisdedóvóban is meg kell teremtődnie. „Ha a gyerek érzelmileg biztonságban érzi magát, akkor válik igazán kíváncsivá, nyitottá, és akkor tud nyugodtan játszani” – magyarázta a pszichológus. Hozzátette: ha az óvodapedagógus drasztikusabb módszereivel szülőként nem értünk egyet (például ha a kelleténél keményebb fellépéssel szakítaná meg a reggeli elválást), akkor azt jelezzük, kezdeményezzünk párbeszédet.

Kisiskolásként a gyerekeknek a kreativitás életfeladatát kell beteljesíteniük – mutatott rá a szakember a fejlődés-lélektani elméletek alapján az életkori sajátosságokra. Ekkor a tanító nénivel, az osztálytársakkal való találkozáson van a hangsúly, ugyanakkor fontos, hogy a felnőtt mellette üljön, még akkor is, ha a házi feladat „csak” egy rajz. Továbbra is fontos, hogy a szülő érzelmileg elérhető legyen, lehessen arról beszélgetni vele, milyen volt aznap az iskolában, van-e valami, ami nehézséget okoz. Bár a teljesítményorientált oktatási rendszerben gyakorta nagyon kevés szerep jut az érzelmeknek, a pszichológus szerint érdemes odafigyelni negyedik végén a tanító nénitől, esetenként pedig az osztálytársaktól való elválásra. Az értékelésekről szólva Becsky Borbála elmondta, sokszor nem az a baj, ha a gyerek elégtelen vagy jó minősítést kap, hanem ha állandóan nagyon jóra értékelik a tevékenységét. Ez azt is elindíthatja a gyerekben, szülőben, hogy hú, de klassz, mindent tud, pedig nem biztos, hogy így van. Ugyanakkor a jutalmazásnak és a büntetésnek-fegyelmezésnek is egyensúlyban kell lennie.

A pszichológus tapasztalatai szerint az 5. osztályba lépés jelenti a legdrasztikusabb váltást, a szülőre még nagyobb szükség van, ilyenkor ugyanis nagyon markánsan megjelenik a teljesítménytől, tanároktól való félelem. Az általános iskolák felső tagozatán a hangsúly az önállóságon van, hogy a gyerek egyedül dolgozzon, önállóan végezze feladatait. Itt már nem az értékelésen van a hangsúly, hanem azon, hogy a gyerek hogyan tudja megvédeni saját magát, mit tud tenni az ellen, hogy kiküszöbölje a nehézségeket. Ebben a szülői támasz nagyon sokat jelent, annak megerősítése, hogy a suli az egy olyan jó hely, ahol nagyon sok mindent ki lehet próbálni. „Érdemes optimistán kezdeni az ötödiket” – biztat minden gyereket és szülőt Becsky Borbála. Az oktatási periódus végén – nyolcadikban – már megjelenik az identitás megalapozódásának csírája a pályaválasztás formájában, ami sorsdöntő lépés, mert nem mindegy, hogy hova kerül középiskolába a gyerek. Ha oda jutott be, ahova szeretett volna, akkor boldog, ifjúi életét meg tudja teljességgel élni, amelybe belefér a szerelem, versenyeken való részvétel stb. Ha azonban a „kisérettségit” a gyerek kudarcként éli meg – és tény, hogy nagyon sokan nem oda jutnak be, ahova akarnak –, akkor nagyon fontos, hogy ezt kiegyensúlyozza a családi támogatás.

Becsky Borbála elmondta: a kilencedikesek azok, akik a legfelszabadultabban kezdenek, a legkíváncsibbak, a legjobban várják a kezdést. A hangsúly most a fiatal személyiségére, a beilleszkedési képességeire tolódik át. Tíz- tizenegyedik osztályban már fokozódik a teljesítményre, tudásszerzésre való fókuszálás, és közben egyre hangsúlyosabbá válik a pályaválasztás kérdése. Ideális esetben ilyenkor a szülők már csak a háttérből figyelik gyermekük előmenetelét. Becsky Borbála az osztályzat problémájára is kitért, és elmondta, úgy látja, hogy sok családban a jegy valaminek a mércéje: egy álomé, egy fantáziáé, és mindez gyakorta kihat a családi kapcsolatokra. A tizenkettedikesek helyzetére két végletes állapot érvényes: tele vannak bizalommal, reménységgel, versengésre készül, vagy ellenkezőleg: félnek, izgulnak, rettegnek, hogy mi lesz az érettségin.

Hogyan orvosolhatók az oktatási rendszer szereplőinek – pedagógusnak, szülőnek, gyereknek – az elakadási nehézségei, hova fordulhatnak segítségért? – kérdeztük a szakembert. „Bármelyik korosztály esetében rendkívül fontos a jó szülő-pedagógus kapcsolat, de ha ezen a szinten nem történik változás, akkor nagyon jó segítő hálózat van: iskolapszichológusok, terapeuták, számtalan lehetőség van a segítségkérésre. Sok szülő attól fél, hogy ha a gyerekét elviszi pszichológushoz, kiderül róla, hogy beteg. Nem betegek járnak a terapeutához, hanem azok, akiknek kérdésük, elakadásuk van, valamilyen nehézséget meg szeretnének oldani az életükben” – magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy gyakran pedagógusok is felkeresik.