Éljünk inkább harcmezőn, mint békeszigeten

„Vér ne folyjon, de csata legyen. Egészséges családokban, egészséges gyermekek megvívják a maguk küzdelmeit” – vélekedik dr. Ranschburg Jenő, aki szerint nem kell a családnak feltétlenül békeszigetnek lennie, sokszor inkább egy harcmezőhöz hasonlít ez a leszármazotti közösség.

Szász Cs. Emese

2010. szeptember 20., 09:502010. szeptember 20., 09:50

2010. szeptember 20., 16:222010. szeptember 20., 16:22

Családunk: harcmező vagy békesziget? – ez volt a címe dr. Ranschburg Jenő marosvásárhelyi előadásának, amelyet a Mesterkurzus-sorozat keretében tartott. S habár látatlanban megelőlegezhettük volna a neves pszichológusnak, hogy a békesziget kialakítására buzdítja majd a családokat, ő nem így tett. „Nem egészen úgy gondolom, hogy a családnak feltétlenül békeszigetnek kell lennie. Egészséges környezetben, egészséges gyermekek megvívják a maguk küzdelmeit, akár egy harcmezőn. Sőt, hogy ha egy tizenéves gyerek imádva, rajongva beszél a szüleivel, én ott már elkezdek gyanakodni. Egy öt-hat éves gyerek ugyanis még rajong az ősökért, de egy tizenéves legyen kritikus” – mondja a 75 éves pszichológus, aki hajdan a Családi kör című televíziós műsor révén Magyarország „egyszemélyes nevelési tanácsadója” volt.

A család nem hadsereg: van alkudozási jogunk

„A család persze nem az a fajta harcmező, amely gyilkos csatákat eredményez. Vér ne folyjon, de csata legyen, a gyerek vívja meg a saját csatáit” – mondja mosolyogva a professzor, s felhívja a figyelmet, hogy a család nem egy hadsereg, ahol nem lehet nemet mondani a parancsnoknak. „Szabályok és normák kellenek, de a gyereknek joga van alkudozni. Sőt, amikor nem alkudozik, ott valami nem stimmel” – hívja fel a figyelmet a neves pszichológus. „A harcmező az igazi békesziget, a harc nélküli békesziget amúgy is olyan unalmas” – teszi hozzá.

Életét és vérét adná, na de komoly áldozatot…

A professzor arra figyelmeztetett, hogy egyre több ember számára teher a gyerek, már a magyar nyelvben a „terhes” szó is erre utal. A Mesterkurzus előadója szerint manapság azt szeretnénk, hogy a gyerek olyan legyen, mint egy rádió, ha szórakoztat, akkor jó, de ha recseg, akkor kikapcsoljuk. Márpedig a gyerek mindig van, nem félretehető.

„Manapság minden szülő és pedagógus életét és vérét adná a gyerekéért. Na de komoly áldozatot?! Nem vállalnak. Például, hogy átkapcsoljam az akciófilmről a tévét a mesecsatornára, vagy ne nézzem a meccset, hanem olvassak inkább a gyereknek” – fogalmaz a tanácsadó.