Az iskolaalapító földrajztanár

Kovács János 1943. július 12-én született Korondon, földműves családban. Általános iskoláit a fazekasságáról híres településen végezte, majd középiskolába Szovátára került, ahol kitűnő tanárok (Török Mihály földrajztanár, Celecz István osztályfőnök) határozták meg pályafutását. 1961-ben érettségizett, majd sikeresen felvételizett a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem földrajz–biológia szakára.

Minden szombaton túráztak

„Mi voltunk az első évfolyam, akiknél megszüntették a magyar nyelvű oktatást, csak néhány tantárgyat tanítottak magyarul, viszont elismert pedagógusok oktattak, mint Tövissy József, Újvári József, Molnár Jenő” – idézte fel Kovács. Az egyetemi évek alatt kollégáival – Vofkori Lászlóval és Török Árpáddal – megalakították a Magyar Egyetemisták Turisztikai Társaságát. Minden szombaton túrákat szerveztek, a találkozókra a Mátyás-szobornál került sor.

„Sikerült bejárni Kolozsvár vidékét, a Mezőséget, az Erdélyi-szigethegységet, a Retyezátot és Fogarast. Harmincan, negyvenen is összegyűltünk egy-egy túra alkalmával” – mesélte a nyugdíjas pedagógus. Az államvizsgát 1966-ban tette le. Ezt követően a gyergyóalfalvi középiskolába kapott kinevezést, mint földrajztanár. A diákok nagy örömére rengeteg kerékpár- és gyalogtúrát szervezett a Görgényi- és Gyergyói-havasokba. Csíkszeredába az 1968-as megyésítés után került, a Hargita Megyei Pionírszervezethez, ahol a tanulók tudományos köreinek és szabadidő-tevékenységeinek a szervezését irányította.

„Ebben az időszakban hoztuk létre a megye minden városában a pionírházakat. Ezekben a központokban nagyon széles körű tudományos, zenei, turisztikai és technikai tevékenységek folytak. Számos, iskolák közötti találkozót valósítottunk meg Beder Tiborral karöltve. Általában havonta tartottuk ezeket a megye különböző régióiban. A találkozók alkalmával tájékozódási versenyeket, túrákat, főzőversenyeket szerveztünk. Rendszerint húsz-harminc iskola 100-110 gyermeke is részt vett ezekben az akciókban. A megyei tanfelügyelőséghez 1979 őszén kerültem földrajz szakos tanfelügyelőként, ahol a szabadidős programokkal foglalkoztam. Az ott eltöltött évek alatt sikerült a földrajztanárok módszertani tevékenységét úgy megszervezni, hogy az általános pedagógiai továbbképzés mellett, tudományos tanácskozásokat szerveztünk, ezeket összekapcsoltam egy földrajzi tájegység megismertetésével. A tanárok így a gyakorlatban ismerték meg Hargita megye minden egyes vidékét, valamint a Keleti- és a Déli-Kárpátok legszebb hegységeit” – számolt be munkásságának egyik jelentős részéről Kovács János.

Az iskolaalapítás nehéz, de szép évei

A rendszerváltást követő évekről, az iskolaalapításról is kedélyesen beszámolt lapunknak a nyugdíjas pedagógus. Elmesélte: „1990-ben főtanfelügyelő-helyettes lettem. Nagyon nehéz időszak volt, de sikerült a Hargita megyei oktatási hálózat átszervezése és magyar pedagógusokkal való feltöltése. \'90 májusában voltam Bukarestben, ahol lehetőséget ajánlottak egy csíkszeredai művészeti gimnázium létesítésére. Így már szeptemberben elindulhatott a gimnáziumi művészeti oktatás két kilencedik – egy zene és egy rajz – osztállyal. A tanítás a Márton Áron Gimnázium alagsorában folyt. Közben 1992. január elsejétől megszüntették a magyar főtanfelügyelő-helyettesi posztot. Ekkor lettem a művészeti gimnázium igazgatója.

Pedagógiai tevékenységem legnehezebb, de legszebb időszaka következett. A nem létező iskolából és pedagógusi közösségből egy valódi művészeti középiskolát és pedagógusközösséget sikerült kialakítani rövid idő alatt. \'92-ben úgy nézett ki, hogy beindul a művészeti gimnázium építése. Minden tervet elkészítettünk, az iskola helyszíne pedig az ifjúsági park lett volna, de sajnos, a gazdasági helyzet ezt megakadályozta. \'94 szeptemberétől a gimnázium osztályai átköltöztek a 10-es számú tanintézet hátsó szárnyába, ahol a művészeti oktatás számára szükséges felületeket is létrehoztak. Tíz esztendő elteltével, 2004 tavaszán sikerült elkezdeni egy új művészeti középiskola építését. Nagy huzavona után találtuk meg azt a helyet, ahol végül felépülhetett az iskola – így Ráduly Róbert Kálmán polgármesternek köszönhetően a Kossuth Lajos utcában kapott helyet a Nagy Istvánról elnevezett művészeti gimnázium. 2008. augusztus elsején, a csíkszeredai városnapok alkalmával ünnepélyes keretek között adták át az új épületet rendeltetésének. Az oktatás 2008. szeptember 15-én kezdődött, amikor is én elmentem nyugdíjba, átadva a stafétabotot.

Egy pedagógusnak a legnagyobb elégtétel, hogy egy új tanintézményt hozhatott létre, és annak szellemi és anyagi bázisát megteremtette. Ez munkásságom legnagyobb elégtétele. Jelenleg két alapítványt irányítok: a Csíki Kamarazenekar és a Nagy István alapítványt, azzal a céllal, hogy az anyagi erőforrásokat tudjuk biztosítani a tanulók és a tanárok munkájához” – summázta Kovács.

Zarándokutak

Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy Kovács János a Csíki EKE egyik vezetője is. Ezen tevékenységéről így vallott: „pedagógiai pályám alatt mindig igyekeztem, hogy a csíki fiatalságot, a pedagógusokat és a természetszerető embereket bevonjam a természet szépségeinek megismerésébe. Tagja voltam a Jöjjön velünk Természetjáró Egyesület szervezőgárdájának és a Csíki Természetjáró Egyesületnek is. 2010 telén több fiatal kezdeményezésére, újraalakították az Erdélyi Kárpát Egyesület csíkszéki szervezetét. Az alakuló ülést a polgármesteri hivatal dísztermében tartottuk. Ettől kezdve állandó túravezető lettem. 2010-ben az országos EKE kezdeményezésére megkezdték a Máriapócstól Csíksomlyóig tartó zarándokút megvalósítását. A Mária út kiépítésében vállaltam a Hargita és a Csíki-havasok övezetében lévő utak kialakítását. Mindeddig öt zarándokutat vezettem Szentegyházától és Karcfalvától egészen Csíksomlyóig.”