Amióta a Piramis énekese lett, Révész nem áll szóba vele

– 1975-ben alakult meg a Piramis, idén 35 éve. A mai napig játszik benne három alapító tag: Köves Miklós dobos, Gallai Péter billentyűs, Závodi János szólógitáros és énekes. A basszusgitáros és én vagyunk az újak. A Piramis 1975 és 1981 között létezett igazából. Hat lemez jelent meg, az Erotika albummal befejeződött az ő ténykedésük. Nem oszlottak fel, csak nem csináltak semmit. 1992-ben volt öt Sportcsarnok-koncert visszatérésként. Ez páratlan Magyarországon, az Aerosmith nem csinált ötöt. 2006-ban, rá 14 évre már csak két tele Sportcsarnok volt, és akkor tulajdonképpen végleg befejeződött az eredeti felállásban a Piramis története. Én 2005-ben kezdtem el a Piramix emlékzenekarral, olyan srácokkal, akik tisztelik, szeretik ezt a Piramis-történetet. Egyébként a basszusgitárosunk az a Vörös Gábor volt, akit a Piramisba is hoztam magammal. Játszottunk is a Piramixszal Marosvásárhelyen 2006-ban a Bolyaiban, majd 2008-ban a főtéren a Phoenixszel. Tavaly voltunk rockmaratonon, akkor már a Piramissal. Idén két hónapja ismét, akkor Szovátán. Igazából 2006-ban, amikor volt ez a két koncert, az eredeti énekessel nem igazán jött ki a csapat, akkor hála istennek úgy döntöttek, hogy velem folytatják. Tudták, hogy nekem van ez az emlékzenekarom. Két éve együtt dolgozunk, nekem pedig ezzel egy gyermekkori álmom vált valóra. 33 évet vártam rá.

– Gyerekkori álom volt a Piramisban énekelni?

– Igen, \'75-ben, amikor megalakult, azt mondtam, hogy nekem itt kell énekelnem. Kicsi gyerek voltam akkor, de ez volt a vágyam. Nemrég léptem fel a szülőfalumban, Békés megyében Kotoroson, ahol sose járt a Piramis, és ahol megígértem gyerekkori társaimnak, hogy ebben az együttesben fogok énekelni. Ott volt 3000 ember, pedig ez egy kis falu.

– A Piramis korábbi énekese, Révész Sándor azért egy legenda. Nem nehéz a helyébe lépni?

– Nagyképűnek tűnne, ha azt mondanám, hogy nem nehéz, mégis azért merem azt mondani, mert én tényleg rajta nőttem fel. Nagyon szeretem, tisztelem, becsülöm őt. Nekem ő az ikon, a magyar popzenében soha nem tetszett, a mai napig nem tetszik más énekes. Az egy isteni adottság, hogy az én hangom, hangszínem, nagyon hasonló az övéhez. Lehet hogy azért is tetszett meg nekem annak idején Révész Sanyi.

– Személyes kapcsolat is van önök között?

– Húsz évig voltunk nagyon jó barátok, azonban amióta a Piramisban énekelek, nem beszélünk. De ez már egy kis bulvár. Azt is hozzáteszem, hogy nem miattam van az, hogy nem beszélünk, ő szakította meg a kapcsolatot. Nem is értem, hogy miért, de sokan értik, lehet hogy énnekem is érteni kéne. Karizmatikus, ragyogó énekes, nem hiszem, hogy könnyű a helyébe lépni, de nagyon fontos, hogy a közönség elfogadott, szeret. Zsinórban az 57. bulinkat játsszuk, és még nem dobáltak meg paradicsommal.

Az interjú teljes egészében a Vásárhelyi Hírlap szerdai, augusztus 4-ei számában olvasható.