Ahova még ember nem tette a lábát

A csapatot hét Maros megyei, két brassói és egy kolozsvári sportoló alkotja, a készülő dokumentumfilmet pedig február 27-ei visszatérésük után mutatják be az érdeklődőknek, valamint a televíziónézőknek. Szutor Zsigmond ötletgazda és főszervező elmondta, ebben a felállásban még nem voltak ugyan hosszabb túrán, de régóta ismerik egymást, hiszen a romániai – és amúgy is – siklóernyős társadalom viszonylag kevés tagot számlál.

„Az Alpokban is készítettünk filmet és több romániai expedíciónkat is megörökítettük. Az Anapurna-hegyláncban levő Machapuchare-csúcsot a svájci–olasz határon levő Matterhornhoz hasonlítják. A helyiek úgy tartják, hogy itt nyugszik Siva, az átváltozás és a rombolás istene, ezért a nepáli kormány mindeddig nem adott engedélyt arra, hogy ember a lábát odategye. Ez a mi esetünkben fel sem merül, hiszen a siklóernyővel megközelíthetjük a csúcsot. Élményeinket, a hely szellemiségét, a nepáli kultúrát, a legendákat megosztjuk az érdeklődőkkel, a Román Televízió támogatásával Ledniczky Tamás készíti a filmet”– tudtuk meg Szutor Zsigmondtól.

Egyáltalán nem szennyeznek

Az sem mellékes, hogy az expedíciót a lehető „legzöldebb” módon képzelték el, hiszen nem autóznak, siklóernyőik a légáramlatokat levegő- és zajszennyezés nélkül használják ki, sőt serpákhoz sem fordulnak. Marosvásárhelyről csütörtökön 16 órakor indultak, majd Budapest–Isztambul–Dubaj érintésével érkeznek meg Katmanduba. Két-három nap pihenés után indulnak tovább Pokharába, Nepál harmadik legnagyobb városába (190 000 lakos), a civilizáció határára, ezután már a 7000–8000 méter magas hegycsúcsok uralják a tájat. Pokharában egy hetet töltenek aklimatizálódással, majd saját erőből közelítik meg a 3600 méteren található Porchon-csúcsot, itt kiépítik az alaptábort, és innen emelkednek magasba siklóernyőikkel.

Egyéni, s mégis csapatsport

„Hozzá kell szoktatnunk a szervezetünket az oxigénben ritka levegőhöz, hogy 6000 méter felett ne legyen gond. Alpinisták mentek fel 8000 méteres csúcsokra oxigénpalack nélkül, és nekik mászniuk kellett. Nekünk gyakorlatilag nem kell fizikai erőt kifejtenünk, hiszen a repülés során a hámban ülünk. Nem érintjük a szent hegyet, nem szállunk le, nem befolyásoljuk a környezetet. Az idő ideálisnak ígérkezik, mert ilyenkor süt a nap és majdnem egyáltalán nem esik az eső. Annak ellenére, hogy nagyon szegények, a nepáliak barátságosak, befogadóak, tárt karokkal várják a külföldieket. Pokhara mellett minden nap repülni fogunk, sőt vannak ott hivatásos siklőernyősök, akik ebből élnek, tehát a lakosok szokva vannak a jelenséggel. Expedíciónk biztonságos, nem kalandorok vagyunk” – mondta kérdésünkre Szutor Zsigmond. Hozzátette, a siklóernyőzés egyéni sport, de felszállás előtt és leszállás után csapatsport, mert a tagok egymásrautaltak.

Akik utaznak

A Szutor Zsigmond, Ilea Iamina, Adrian Arama, Gheorghiţă Pop, Răzvan Ilie, György Róbert, Adrian Pochiu, Ledniczky Tamás, Tőkés László és Mureşan Dragoş összetételű csapat a tervek szerint február 27-én tér haza.