A gyimesközéploki tudás háza

„Most felszentelem ezt a házat azzal a mélységes hittel, hogy legyen ez a ház az igazi keresztény magyar csángó kultúrának történelmi öröksége, emlékeztessen a múltra, adjon reményt és életet a jövőben. Ehhez kérjük Isten segítségét!” – kezdte beszédét a gyimesközéploki plébános a szombati avatóünnepségen. A felszentelés mozzanata volt a záróakkordja annak a négy éve tartó munkának és kitartásnak, amelynek eredményeképpen létrejöhetett Gyimesközéplokon egy hagyományőrző ház. A Gyimesi Csángó Hagyományőrző Ház létrehozásának célja a csángó hagyományok ápolása, tanulása és tanítása.

A Gyimesi Csángó Hagyományőrző Ház ötlete és megvalósítása Mihók Györgynek, a gyimesközéploki Kultúrház igazgatójának kitartó munkája eredményeként jött létre. Ahogy ő maga is említette, és az avatóünnepségen felszólalók között is akadt olyan, aki beismerte, a munkálatok elején nem igazán bíztak abban, hogy ez a tájház valamikor létrejöhet, lévén, hogy az omladozó házat inkább lebontásra ítélték, semmint felújításra, ám a helyi tanács mégis beleegyezett, hogy átadja erre a célra Mihók Györgynek azt.

Elmondása szerint éppen abban az időben volt szerencséje megismerni Hamza Lászlónét, a tordasi Sajnovics János Egyesített Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény akkori igazgatónőjét, aki megnézte a házat, bíztatta és tanácsokkal látta el. Mivel a helyi hagyományőrző csoport akkor próbált egy Mihók György által írt és rendezett csángó színdarabot, Hamza asszony felajánlotta, hogy megszervez nekik egy jótékonysági turnét. Így aztán a turné bevételéből sikerült elkezdeni a felújítási munkálatokat. A következő években a helyi tanács is már belefoglalta a költségvetésébe a Hagyományőrző Ház felújítási munkálataira szánt összeget és természetesen sokat tett számos magánvállalkozó és magánszemély is (helybéli és határon túli), annak érdekében, hogy ez a tájház létrejöhessen.

Ugyancsak nagy szerepe van a szombaton felavatott ház létrejöttében a Hargita Megyei Kulturális Központnál tevékenykedő személyeknek, akik gyakran látogatták a felújítás alatt levő házat és szakmai útbaigazítással segítették a munkálatokat.

„Hiszem és vallom, hogy egy nép, vagy egy nemzeten belüli csoport, mindaddig, amíg táncait táncolja, az énekeit dalolja, addig az a népcsoport él, megvan, nem lehet beolvasztani és meg fog maradni. Tehát ezt akarjuk, próbáljuk a hagyományainkat ápolni, őrizni és továbbadni. Úgy a csángószoba-építést, mint a dalainkat és táncainkat” – mondta a megnyitón Mihók György.

A ház

A csángóháznak berendezett ház többnyire a falu volt múzeumából „örökölt” tárgyakkal lett berendezve, ahonnan bár sok minden elveszett, a nagyobb dolgok szerencsére megmaradtak. Voltak önkéntes adakozók is a faluból, ha hírét vették, hogy hiányzik egy terítő vagy egy párnahuzat, rögtön hozták – mesélte Mihók György.

„Berendeztük, mint tájház, de több mint tájház. Két szoba van berendezve, de úgy, hogy dolgozunk is benne: mind a kettőbe van szövő téve, az egyikben rongyszőnyeg, a másikban csángótarisnya van elindítva, lehet szőni. Lesz majd itt foglalkozás: hímzések, csipkekötések, szóval funkcionális lesz, a látogató nemcsak bemegy és nézelődik, hanem itt tanulni is lehet. Van egy nagyobb rész, az úgy van berendezve, mint egy régi konyha, kicsit lehet, hogy több minden van benne, mint egy átlagos csángó házban; ez is használható (az avatóünnepségre ott sütötték a csörögét és a pánkót – szerk. megj.). Ezen kívül van a nagyterem, ami akár kiállításra, akár konferenciateremnek is használható. Mellette van egy nagyobb terem, egyfajta társalgó. A tetőteret beépítettük, ott van tíz szoba, ebből lesz kialakítva iroda, lesz raktár, fürdőhelyiség és lesz néhány vendégszoba, amelyekben az ágyak, az elképzelés szerint, hagyományos csángó ágyneművel lennének megvetve. A vendégek, diákok, vagy néprajzkutatók itt helyben dokumentációt is kapnának.”

Mihók Péter polgármester elmondása szerint tervben van továbbá a bőrkészítő és csángószíj előállító műhely kialakítása is.

Singgel mérik az anyagot

„Türelem még lenne, csak látás nincs hozzá” – mondta egy kilencven éves csángó néni, aki épp a mellette levő unokája kicsi tarisznyáját hímezte ki, hogy legyen, amiben a mobiltelefonját tartsa, mondta. Az ünnepségen, a látogatóknak idős csángó asszonyok mutattak be a csángó asszonyok művészetéből néhányat, a csipkekötést, néhány hímzésformát, a csángóin készítését, a szövést.

Az elképzelés az lenne, hogy hétköznapokon is valaki mindig tartózkodjon a házban, aki meg tudja mutatni mindezt az érdeklődőknek. Mivel a tájház az iskola szomszédságában található, tervben van, hogy a kézimunka órákat, vagy akár délutáni foglalkozásokat tartsanak ott. A téli „termést”, a csángóingeket, tarisznyákat, csipkéket, lepedőket, azt nyáron, a turistaszezonban értékesítenék, hogy az ott dolgozó asszonyokat némi anyagi juttatásban is tudják részesíteni.

Az élő ház

A Gyimesi Csángó Hagyományőrző Házba látogatók egy állandó fotókiállítást, a magyarországi Néprajzi Múzeum gyűjteményéből készült felvételeket, melyek a századfordulót követő évtizedekben készültek (1910-1930), valamint Ádám Gyula gyimesi zenészekről készült képeit is megtekinthetik. „Több száz kilométerről és több száz évről vagyunk így együtt” – mondta Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatónője köszöntőbeszédében, a jelenlévők és a fotókról ránk néző egykori személyek, a jelen és múlt összekapcsolásaként. „Ez a hagyományőrző ház a maga szerkezetében a tudás átadására vállalkozik. Az egyik szárnyában a konferenciák , vagy közösségi beszélgetések lesznek, itt a tudás a tudományos tudás átadása lesz. A másik szárnyban a régi tárgyak, a néprajzi gyűjtemény, a konyha működtetése, a táplálkozás-kultúra bemutatása, az a hagyományos tudás ápolása lesz (...)

Legyenek büszkék erre a tudásra, legyenek büszkék a múltjukra és remélem, hogy a jövőben ez a ház épp olyan élő lesz, mint ezen a mai avatóünnepségen.”