A diák bármikor legyőzheti tanárát

Fűzfa Balázs az élményközpontú irodalomoktatás híve

Fűzfa Balázs az élményközpontú irodalomoktatás híve, úgy véli: minden irodalomtanárnak a fejében már megvan a saját tankönyve, és aszerint tanítja diákjait. Éppen ezért volt nagy kihívás tankönyvet írni, szerkeszteni, amelyekben az irodalomhoz való személyes viszonyt próbálta megragadni reklámok, hétköznapi képek, új kontextusok és trendek vagy akár Van Gogh napraforgóinak bevonásával. Átjárhatóságot teremtve ezáltal a művek, szerzők, korszakok között. „Húsz-huszonöt év munkája van bennük” – vallotta be az irodalomtörténész a jelenlévőknek.

Vették, mint a cukrot

Az irodalom sajátossága az eredetiség, ugyanis az értelmek egymáshoz viszonyítva változnak – fejtette ki a szakember. „A szakma lényege pedig az, hogy a diák bármikor legyőzheti a tanárt, mindig mondhat újat, értelmezheti újszerűen a szövegeket”– tette hozzá Fűzfa Balázs, aki magával hozta könyveit is, az irodalomtanárok pedig már a bemutató előtt „elkapkodták” a szórakoztató, tetszetős tankönyveket. Az irodalomtörténész nem titkolt szándéka az, hogy ebben a gyors, digitalizált világban bebizonyítsa a fiataloknak, hogy a könyv az emberiség legnagyobb felfedezése. Teszi mindezt úgy, hogy közben megszeretteti az irodalmat, kíváncsivá teszi a diákokat, megtanítja őket keresni, hisz nem a tudáshalmaz a legfontosabb, hanem a keresés maga, célja pedig, hogy az iskola után is „visszavágyjanak az irodalomba” – véli a szakember. „Az irodalom olyan ma, mint a süllyedő Titanic. Mi, irodalomtanárok pedig olyan vagyunk, mint a Titanic zenekara, amelynek az a feladata, hogy kissé lelassítsa ezt a süllyedést” – ragadta meg képletesen az irodalomoktatás fontosságát.

Kreativitásra miért nincs jegy?

Fűzfa Balázs „visszafele” szerkesztette tankönyveit, azaz először a tizenkettedikesekét állította össze, majd a többit. Szándékosan rejtett el bennük tudományos rejtélyeket, misztikus történeteket, de a lábjegyzetektől sem kímélte a diákokat. „Látszólag fölöslegesek a lábjegyzetek, de az a célom a hivatkozásokkal, hogy a tanulók rájöjjenek arra, milyen fontos megkülönböztetni a saját eredményeket, szövegeket a másokétól” – magyarázta a könyvszerkesztő, aki az irodalomoktatás legnagyobb „hiányosságára” is kitért. „Az a baj, hogy kreativitásra nem létezik jegy, pedig szükség lenne rá” – mondta. „Van mit tanulnunk saját diákjainktól, akik olyan nyelveket beszélnek, amelyeket mi nem, és ebben a változó világban kell elhelyeznünk magunkat, szakmánkat, és ez az igazi kihívás” – tette hozzá. A szakember tankönyvein keresztül nem csak átadni akar egy tudásanyagot, hanem szórakoztatva teszi tanulhatóvá, és továbbgondolásra, továbbértelmezésre buzdítja az olvasót.