Utazás Karinthy koponyája körül

– magyarázta Lovassy Cseh Tamás.

Egyébként is: mit tekinthetünk klasszikus értelemben vett adaptációnak? Az adaptáció térbe írás? Az adaptált szöveg esetleg csak a cselekménynek egyfajta kanavásza, ami a színészt és a szituációt megsegíti? Mi amellett döntöttünk, hogy megpróbáljuk megtalálni azokat a pontokat, amelyek leginkább érdekelnek minket az alapműből, megpróbáljuk megtartani az alapműnek az ívét, a megjelenő karaktereket, viszont megerősítjük azt a világot, ami a Karinthy világa.”

De olyanokat is, akikkel biztos, hogy nem találkozott, csak ebben a történetben léteznek, és olyan figurákat, amelyek a kontextus szempontjából fontosak voltak. Ugyanígy jártak el az alapszöveg által kínált cselekménnyel is, megtartották a fő irányvonalakat, de belefűztek olyan szituációkat, amelyek azokat a problémákat, amelyek őket érdekelték, megerősítik. Két nagy csapásirány volt – mutatott rá a darab szerzője. „Az egyik az, hogy próbáljunk meg beszélni az emberi autonómiának a felszámolódásáról egy betegség folyamatában. Karinthynak betegség-története és fejlődése volt az egyik dolog, ami minket nagyon érdekelt, a másik pedig az a kontextus, amiben ez megtörténik, hiszen 1936-ot írunk, amikor márciusban diagnosztizálják Karinthyt. Rá két hónapra meg is műtik. Maga az alapszöveg ott ér véget, hogy Karinthy megköszöni mindenkinek, aki aggódott érte, és egy nagyon pozitív végkicsengéssel tekint a jövő felé.

Egyrészt mi is erre a reményfaktorra szerettünk volna reflektálni, másrészt nagyon érdekes az a párhuzam, hogy miközben látunk egy embert, aki a leépülés útjára lép, látunk egy olyan társadalmat is, amely robog a második világháború felé. Ezért volt nagyon fontos számunkra, hogy megmutassuk a Böhm Arankával, a második feleségével való legendás, viharos és elviselhetetlennek tűnő kapcsolatát is, de azt is, hogy a kettejük viszonyában van valami nagyon szép és mély emberi szövetségi rendszer” – magyarázta az író.

korábban írtuk

Mi történik az emberrel, amikor a test stresszhelyzetbe kerül?

Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című, betegnaplóként megírt regényéből készül színpadi adaptáció Visky Andrej rendezésében. A nagyszínpadi produkciót március 22-én mutatja be a Csíki Játékszín a közönségnek.

Hozzátette, az is érdekelte, hogy Karinthy korszakának az első világháborút túlélt és az ebből fakadó optimizmusa és dübörgő életszeretete hogyan tud belefutni egy újabb kataklizmába, ami az egész 20. századot átírta. „És ebben van számunkra valamiféle párhuzamosság azzal, amiben ma élünk. Nekem folyamatosan visszatérő élményem, hogy kimegyek szombat este Kolozsvár Főterére, és látva azt a kontroll nélküli dübörgését a valóságnak, a mindennapi életnek, a mindenki által hajszolt élvezeteknek és a reflektálatlan létezésnek, egy picit számomra párhuzamban van azzal, amibe Karinthyék futnak bele. Úgyhogy mi megpróbáltuk az alapszöveg keretét kitágítani” – mondta a szerző.

Megfigyelhetjük a regényben, hogy hány olyan magyar orvossal találkozik, akiket ledominál a saját maga sztáríró-státuszából, és ezek az orvosok nem tudnak neki nemet mondani, vagy nem tudják jobb belátásra bírni. Azzal volt szerencséje, hogy elkerült Bécsbe és onnan Stockholmba, ahol ő egy senki, és úgy tudnak hozzá viszonyulni, mint egy beteghez. Ez az egyik fontos dolog az ő betegségtörténetében. A másik a saját maga belső vívódása, amit mi megmutatunk olyan módon, hogy megkettőzzük a Karinthy figuráját.” Az előadásban van tehát egy „plusz” Karinthy, Énke, akiről ő sokat ír más szövegeiben is. Ezt az Énkét megmutatják, az első perctől ott van, kritizál, kellemetlenkedik, megkérdőjelez és megpróbálja kizökkenteni Karinthyt ezekből a helyzetekből, megpróbálja jobb belátásra is bírni. „Nagyon érzékeny, finom játékok ezek. Ez a másik olyan támpont, ami segíthette Karinthy és a betegsége viszonyát picit érzékeltetni, hogy mi az a fejlődési ív, amit itt bejár egy ilyen történet.

Karinthy Frigyes betegségéről, műtétjéről sokat cikkezett a korabeli sajtó. A regény előszavában írja is, hogy támadások is érték, hogy csak reklámot kíván csinálni a betegségével. Ezt is fontosnak tartották beemelni az előadásba, mert segít előrevetíteni azt, hogy ebben a látszólagos happy endben mi az, ami következni fog – mutat rá Lovassy Cseh Tamás.

Ő tényleg azt az ezer kötetes enciklopédiát akarta megírni, amiből egy szót nem sikerült leírni soha. És még drámaibb, és sokszor meg is kapja az élete során, hogyha a legjobb barátjával, Kosztolányival párhuzamban vizsgáljuk, vagy vizsgálták a maga korában is. Kosztolányi felesége írja, hogy milyen beszédes az, hogy Karinthy bokszolni tanult, Kosztolányi pedig vívni. És hogy ez valamit leír a kettejük közti különbségről. Ami nem egy alá-fölé rendelhető, nem egy negatív-pozitív előjelű dolog, viszont azt tudjuk Karinthy visszaemlékezéseiből is, hogy rengeteget szenvedett ettől, hogy nem veszik őt komolyan. És ez is autonómiájának valamiféle elvesztése volt, mint ahogy a teste fölött is elveszítette a kontrollt a betegsége során.”