Vígkedélyű, humoros embernek ismerték, aki, noha egyszerű munkásember volt, művészi érzékenységgel örökítette meg a környezetét. Imre Kálmán fotóin falusi és városi életképek elevenednek meg az 1960-as, ’70-es, ’80-as évekből, mezőn dolgozó emberek, kapu előtt tereferélő falustársak, újságolvasás közben „lekapott” munkás. De az első szelfizők között is számontarthatjuk, hiszen önmagát is sokat fotózta. A fényképes dobozban féltve őrzött felvételeket most a nagyközönség is megismerheti.
2022. június 23., 19:072022. június 23., 19:07
2022. június 23., 20:112022. június 23., 20:11
Imre Kálmán saját magát is sokat fotózta
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Vígkedélyű, humoros embernek ismerték, aki, noha egyszerű munkásember volt, művészi érzékenységgel örökítette meg a környezetét. Imre Kálmán fotóin falusi és városi életképek elevenednek meg az 1960-as, ’70-es, ’80-as évekből, mezőn dolgozó emberek, kapu előtt tereferélő falustársak, újságolvasás közben „lekapott” munkás. De az első szelfizők között is számontarthatjuk, hiszen önmagát is sokat fotózta. A fényképes dobozban féltve őrzött felvételeket most a nagyközönség is megismerheti.
2022. június 23., 19:072022. június 23., 19:07
2022. június 23., 20:112022. június 23., 20:11
Szépvízi szelfi címmel nyílik fotókiállítás a szépvízi Polgármesteri Hivatal emeleti előterében június 26-án 17 órától a Szent László napi ünnepségek keretében. A felvételek érdekessége, hogy egy szépvízi születésű fényképész, ezermester, foglalkozását tekintve karbantartó munkás készítette. Imre Kálmán (1938–2021) az 1960-as évektől kezdett fotózni, a filmeket maga hívta elő és nagyította a képeket. Noha amatőr fényképész volt, művészi érzékenységgel közelített az őt körülvevő világhoz, emberekhez. Fotói egy mára letűnt világ pillanatait örökítik meg, fényképeiből visszaköszön a szerző humora, a kísérletezés, az új (látószög) keresése – mutatnak rá a kiállítás kezdeményezői, akik az eseménnyel a tavaly elhunyt fotósra emlékeznek.
„Ő mindig nagy szeretettel csinálta ezt, ő volt az egyik fényképész a faluban, hívták ide-oda eseményeket fényképezni. De kijárt a természetbe is, ott is fényképezett.
– idézte fel két gyermeke közül lánya, Szakáli Mária.
„Divatűzés” Szépvízen, 1971
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Elmondta, nem tudják, hogy hogyan fordult az édesapjuk figyelme a fotózás felé, a családban korábban nem volt ilyen érdeklődésű személy. Imre Kálmán szépvízi születésű volt, ott nevelkedett, ott végezte el a hét osztályt a szülőfalujába. Utána a szentkirályi bányában kezdett dolgozni inasként.
„Mesélte, hogy kovácsinas is volt, nyomta a kovácsnak a fúvót. Onnan felkerült a rajoni néptanácshoz mint karbantartó. Ő már fiatalkorában megkezdte a fotózást, autodidakta volt, mi úgy emlékszünk rá, hogy mindig fotózott. A felvételeket itthon hívta elő, a kamra egyik felében volt kialakítva a fotóműhelye. Próbált minket is beavatni, amikor gyermekek voltunk, hívott be az öcsémmel a műhelybe, hogy számoljuk, mennyi idő alatt hívja elő a fényképeket” – magyarázta Mária.
Hargitát olvasva, 1970
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Visszaemlékezett, édesapja zenélt is, autodidakta módon tanult meg hangszeren is játszani, ugyanakkor aranykeze volt, mint mesterember is sok mindenhez értett. „Amikor a színes fényképek bejöttek divatba, akkor hagyta abba, mert a vegyszer, a papír nagyon drága volt, és úgy látta, hogy nem éri meg. Csinálta azután is, csak nem éppen olyan nagy mértékben, mint azelőtt. Az utóbbi években volt egy fényképezőgép nagyságú kamerája, és azzal a családi eseményeket is filmezte, vitte magával a nyugdíjas kirándulásokra is a gépet, és filmezett, tehát a digitális világba is belekóstolt. Volt szeme ezekre a dolgokra. Mi, a gyermekei és az unokái is nagyon büszkék vagyunk rá. Humoros ember volt, közbe-közbe szarkasztikus humorral, de egy nagyon vígkedélyű ember.”
Délutáni terefere, 1967
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Az Imre Kálmán emlékére szervezett kiállítás ötletgazdája a Szépvízen élő Daczó Dénes újságíró, filmes szakember, aki gyermekkora óta ismerte a szépvízi amatőr fényképészt és a munkái egy részét. „Nem titkolt dolog, hogy Kálmán bácsi rokonom volt és a rokonság révén már gyermekkorom óta ismerem, a családi fotóalbumban is nagyon sok olyan fotó van, amit ő készített. Később, amikor filmekkel is kezdtünk foglalkozni, akkor több, szépvízi témájú filmet is készítettünk, és ezekben használtunk olyan archív felvételeket, amelyeket Kálmán bácsi a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években készített. Ekkor nyílt ki az a doboz, amelyben ő tartotta a fotóit, és rájöttem arra, hogy rengeteg olyan felvétele van ezekből az évtizedekből, amelyek néprajzi, vagy szociofotóknak is mondhatók és a közösség életét mutatják be.”
Sajtszállítás háton, 1973
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Mint mondta, régóta megfogalmazódott benne a gondolat, hogy
„Mivel a Szent László napok falunapok is egyben a búcsús ünnep mellett, ezért ez egy ünnepi pillanat, és ez a közösség számára is ünnep tud lenni. Mert olyan fényképeket lehet megnézni, amelyek az idő múlását is bemutatják, és azt, hogy az időt nem lehet visszafordítani. Magával az ötlettel valamikor február folyamán fordultam a község vezetőjéhez, ő felkarolta, ugyanakkor Kálmán bácsi két gyermeke is örömmel fogadta. És elkezdődött az, hogy belenézhettünk azokba a dobozokba, amelyekbe Kálmán bácsi féltve őrizte ezeket a fotókat, filmeket, diákat, és most így utólag meglepődtem azon is, hogy igazából majdnem minden fotónak a hátára oda van írva a készítési ideje, helyenként pedig vagy cím van adva a fotóknak, vagy éppen egy humoros, fanyar megjegyzés is fűződik hozzájuk.”
Falusi mozi, 1970
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Kimondottan erre a kiállításra koncentrálva most a szépvízi fotók kerültek hangsúlyosan elő, de ha nem Szépvízen lenne a kiállítás, akkor is lehetne egy olyan válogatást készíteni ebből a gyűjteményből, amely olyan szemszögből mutatja be az 1960-as, ’70-es, ’80-as éveket, amelyeket hajlamosak vagyunk elfelejteni – emelte ki Daczó Dénes. „A hétköznapi ember szemén keresztül mutatja be ezt az időszakot. Ami még meglepő volt számomra, hogy Kálmán bácsi
Gondolok itt olyan pillanatokra, hogy az akkori idők újságjának olvasása a munkahelyen, vagy éppen a munkatársairól vagy a munkahelyi szekrényről készített fotók, a férfiszekrény minden titkával.”
Boronálás, 1969
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Úgy véli, rendkívüli dolog, hogy nem hivatásos fotósként valaki egy ilyen tevékenységet végzett, és ilyen gazdag anyagot hagyott hátra. „Amikor második osztályos koromban az akkori pionírházban elkezdtem fotóklubba járni, ő volt az, aki behívott a szépvízi lakásában kialakított műhelybe, sötétkamrába, ahol kidolgozta a képeit. Erre a pillanatra a mai napig emlékszem, és igazából most tudom értékelni azt a munkát, amit ő végzett. Ezt hobbiként csinálta, nem a kényszer diktálta a pillanat megörökítését, és ez érződik végig a fotókat nézve.”
Téli elfoglaltság, 1969
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
A kiállítás anyagának válogatásába – a szintén Szépvízen élő – Kristó Róbert fotóművészt is bevonta, aki érdekes egybeesésként a Pionírház utódának számító intézménynél dolgozik, a Tanulók Házában oktat vizuális nevelést. „A képeken látszik ugyan, hogy amatőr fényképész készítette, de figyelembe véve a kort, amikor ezek készültek, rendkívüli anyag. Kálmán bácsi azon túl, hogy érzékeny volt a körülötte történő eseményekre, és megörökítette azokat a pillanatokat, amelyeket a kiállításon is látni fogunk – székelykapu, öregasszonyok, terefere a kapuban stb. – még a művészi képekig is eljutott.
Felirat a fénykép hátlapján: Türelmetlen várakozás a Hargita megye házába, 1968. VII, péntek, 13.
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Akkoriban ez a fogalom, hogy szelfi, még nem is létezett. Nagyon sok fényképen rajta van, ezeket állványról készítette és beállt ő is a fényképezőgép elé, önarcképeket készített. Meg akarta mutatni nem csak azt, hogy mi van maga körül, de önmagát is benne. Ez nem csak egy periódusa volt, végig fényképezte magát is. Van olyan kép, hogy nagyító előtt ül, és önmagát lefényképezi, ahogy dolgozik. Ezen kívül, van olyan, hogy amikor különböző munkákat végeztek, vagy hozták be a sajtot az esztenáról, megálltak, leültek, tüzet gyújtottak, és beállt ő is a társaság közé a fotózáskor.
Imre Kálmán 1964-től előbb a rajoni, majd a megyei néptanácsnál dolgozott – ami a mai csíkszeredai városháza épületében működött, majd leköltözött a „tapstér” mellett felépülő megyeházára –, mint karbantartó, onnan is ment nyugdíjba. És amint azt a lánya is említette, zenélt is. Előbb harmonikázott, majd megtanult hegedülni, és élete vége felé szintetizátoron is játszott. Dolgozott karbantartóként Ceaușescu hargitai villájában is, és szeretett erről mesélni – emelte ki Daczó Katalin újságíró, filmrendező, helytörténeti kutató.
Egy csíkszentmiklósi 60 éves ember, 1970
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
„Nem ez az első fotóhagyaték, amit »háttérembereknél« láttam. Szinte minden falunak megvolt a hatvanas-hetvenes években is az az amatőr fényképésze, akinek ez hobbija volt, vagy szenvedélye. Kálmán bácsi fotóhagyatékából most a szépvízi fotóiból válogattunk a kiállításra, de neki gyári fotói is vannak, vagy olyanok, amelyeket önmagáról és társairól készített a munkahelyén. A rajoni néptanácsnál dolgozván közel volt 1968-ban a megyésítés eseményeihez, a ’89-es eseményekhez is, de mégis kívülről szemlélte ezeket, a székely ember higgadtságával. Amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy akkor nem fotózott, mert meglepetés volt számára is az, ami történt, és készített ugyan a munkahelyen képeket, de azokon csak a hétköznapi dolgokat örökítette meg.”
Téli életkép, 1976
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Imre Kálmán szerepel a Daczó alkotópáros Megyecsinálók című filmjében is, és ott hangzik el tőle az őt jellemző humorral, hogy „addig volt Udvarhely megyeszékhely, amíg Szeredában meszeltek.”
Ebéd
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
Nagyon fontos emberek ezek a személyek, és a hagyatékuk is – hangsúlyozta Katalin.
Mert ezek által sokszor kapunk olyanoktól mondandót, akiket éltükben talán észre sem vettünk. Érdemes odafigyelni.”
A saját készítésű nagyítóval, 1968
Fotó: Forrás: Imre Kálmán hagyatéka
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
A tudatos étkezés nem feltétlenül igényel bonyolult alapanyagokat vagy hosszadalmas előkészületeket. A mai rohanó életvitelben egyre nagyobb értékük van azoknak az étrendi ajánlásoknak, amelyek gyorsan és könnyen elkészíthetők.
szóljon hozzá!