
Egy letűnt világ maradványai – mi lesz a kastélyok sorsa?
Fotó: kulsomagyarok.hu
Végveszélyben levő magyar peremtelepülések, a szabadságharc mészárlásainak helyszínei egyaránt voltak a Margittai–Major házaspár kutatásainak helyszínei. Akárcsak a nemesek kastélyai, amelyek egy nemrég bemutatott könyv és egy filmsorozat témájául is szolgálnak.
2018. március 19., 16:532018. március 19., 16:53
2018. március 22., 09:332018. március 22., 09:33
Margittai Gábor Tiltott kastély – Történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében címmel írt könyvet, amelyet nemrég Székelyudvarhelyen is bemutattak. A szokványos közönségtalálkozó helyett azonban érdekfeszítő történelemelőadást kaptak a rendezvényre kilátogatók.
A kassai felmenőkkel büszkélkedő budapesti író, újságíró feleségével és alkotótársával, Major Anitával kétszemélyes kisebbség-, azon belül szórványkutató vállalkozásuk keretében, a magyar önismeret jegyében negyedszázada járja a világot. Közös expedícióik során eljutottak olyan közösségekbe is, mint a törökországi Macarköy (Magyarfalva) nomád lakói, a szovjetizált kazahsztáni madjarok vagy az ötszáz éve létező núbiai magyaráb törzs. Végigjárták az „angol beteg” Almássy László szaharai expedícióját, és Provance-ban Illyés Gyula nyomába eredtek.
Margittai Gábor, aki az újságírók közt a legjobb történész, a történészek közt a legjobb újságíró
Fotó: kulsomagyarok.hu
Kutatásaik elsősorban a végveszélybe került magyar peremvidéket célozták meg, de nem a katasztrófaturizmus igényével, hanem hogy a régi Magyar Nemzet munkatársaiként riportsorozatban mutassák fel ezeket a településeket, mert „ha kihullanak a köztudatból, a szó fizikai értelmében is megszűnnek létezni”. Másik kutatási területük a tömegsírok, „az 1848–49-es szabadságharchoz köthető mészárlásoké, mert például Dél-Erdélyben nemcsak dicsőséget, hanem roppant fájdalmas emléket is jelent a nemzeti ünnep”. Ennek fényképes bizonyítékával is szolgált a szerző: Ompolygyepűn például a nemzeti színű autóbuszmegálló melletti három halom több száz, Zalatnából menekülő magyar holttestét rejti, és a románság babonából azért nem építkezik oda, mert „még hallják a zokogásukat”.
Margittaiék kastélykutatásai a kétezres évek elején a Felvidéken kezdődtek,
Ezt az erkölcsi hozzáállást, társadalomirányítási technikát, amelyre rásütötték a kizsákmányoló bélyeget, megpróbálták végképp eltörölni, ezért újra meg újra fel kell dolgozni ezeket a sorsokat, és lerombolni a naplopónak, népnyúzónak beállított képet. Az itteni arisztokrácia egy nyugat-magyarországi, hatalmas latifundiumon gazdálkodó Esterházyhoz képest sokkal kisebb birtokokkal, kastélyokkal bír. Ugyanakkor a társadalom többféle rétegét képviselték, és sokkal közelebb álltak a néphez, élénk forgalom volt a magas és népi kultúra között.”
Major Anitával kétszemélyes kisebbség-, azon belül szórványkutató vállalkozást működtetnek
Fotó: kulsomagyarok.hu
Az előadás alatt megelevenedett Nopcsa Ferenc albán trónaspiráns-dinoszauruszkutató (akinek nagyapjáról mintázta Jókai a Szegény gazdagok álarcos banditáját, Fatia Negrát) szacsai kastélya, a Hátszegi-medence épített örökségeként az alvinci Martinuzzi-kastély, Monyorókereke a középkorból megmaradt kínzóeszközeivel és orosz katonák graffitiivel, a kerelőszentpáli kastély betelepedett cigány lakóival, akik az eredeti tulajdonosok nevéhez híven Hallereknek kezdték hívni magukat. Szó esett a 2010-es bányarobbanás következtében eltűnőben lévő marosújvári Mikó-Teleki kastélyról, amelynek angolparkja lakóteleppé avanzsált, a királyok borát termelő Küküllő-vidéki Bethlenszentmiklósról, amely kastélyának tégláit maga a kancellár rakta, s amely ma, akárcsak a küküllővári, román kézben van és borturisztikai helyszínnek tervezik. Hallhattunk a szepességi elcigányosodott Toporcról, az ausztriai magyar emlékhelyek közül Almásy László német magántulajdonban lévő, kastélyként funkcionáló borostyánkői szülőházáról.
A Tiltott kastély az erdélyi Teleki, Bánffy, Bethlen, Mikes, Apor és Haller család sorsát, valamint palotaforradalmát dolgozza fel, avagy hogy
melyek közül nem egy magtárként, őrültek házaként vagy kommunális szemétlerakóként szolgált aztán, ha épp nem került ebek harmincadjára, mert szétlopta a falu vagy nem tudtak megegyezni a tulajdonosok. A könyv kitér az 1920-as földreformra is, „amely ma is rákfenéje a restitúciónak, ugyanis amit akkor vettek el, azt nem lehet visszaperelni, csak az 1945 után elkobzott javakat. De Magyarországon még ennyi sem volt, semmi nem került vissza eredeti kézbe, legfeljebb albérlő lehetett saját kastélyában az illető. Itt legalább, ha keservesen is, de bizonyos formákban jóvátételt kaphatnak a meghurcolt családok, akiket 1949. március 2-a éjjelén összeszedtek és palotáikból pincelakásokba kényszerítettek, vagy keskeny folyosókon éltek évekig, és kéthetente jelentkezniük kellett az ún. DO-központokban, akárcsak a prostituáltaknak. A szerencsésebbje dögtelepen, ládagyárban dolgozhatott, ha nem a Duna-deltába vagy börtönbe küldték őket.”
– fogalmazott a szerző, aki több ezer kilométert, csaknem száz helyszínt járt be Erdély ismert és ismeretlen vidékein. Az állapotfelmérés egy-egy roncs láttán szívbemarkoló volt, a történelemhamisítás, balkáni ízlés tetten érhető, de – mint Margittai fogalmazott – vannak sikertörténetek is. Ilyen Fugadon Bánffy Farkas példája, aki a visszafoglalómozgalom vezéregyénisége, vagy az ágyhoz kötött Bethlen Anikóé, aki műgyűjtője az elkótyavetyélt vagyontárgyaknak, családja kastélyát pedig Böjte Csaba árváinak adta.

Akár egy romantikus regény főhőse is lehetne Bánffy Farkas, aki a maga 35 évével az erdélyi főnemesi család bárói ágának egyik legaktívabb tagja. Bár Magyarországon született, 2007-ben budapesti életét egyik napról a másikra otthagyva elköltözött Erdélybe, hogy visszaszerezze családja 35 ezer hektáros birtokát.
„Ha egy kastélyt nem lehet megtölteni lélekkel, nincs funkciója, akkor el fog veszni. Bízunk benne, hogy a könyv is felhívja erre a figyelmet, akárcsak a témát felkaroló vándorkiállításunk és az interneten nyomon követhető filmsorozat” – fejtette ki Margittai Gábor.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
szóljon hozzá!