
Fotó: Netflix
Egy kisvárosban megmagyarázhatatlan dolgok történnek: emberek tűnnek el, senki sem érti, hogy mi történik. Aztán kiderül, hogy egy időkapun keresztül 33 évet előre vagy vissza lehet utazni az időben. Izgalmasan hangzik? Akkor még semmit sem mondtunk napjaink egyik legjobban megírt Netflix-sorozatáról. Kritika a Dark második évadáról.
2019. július 04., 16:032019. július 04., 16:03
2019. július 04., 19:032019. július 04., 19:03
A Netflix első saját gyártású német sorozata, a Dark, ha angolul jelent volna meg valamelyik amerikai országos kábeltévé-csatornán, túlzás nélkül hallott volna már róla a fél világ – írtuk a sorozatról az első évad után megjelent kritikánkban. A második fejezetre ez még inkább érvényes, hiszen a német nyelv miatt
Fotó: Netflix
Az első évad katarzisos zárójelenete, ami rögtön a folytatásért kiáltott, semmi a második fejezet lezárásához képest, ami után azonnal néznénk a harmadik évadot, ha az nem 2020-ban jelenne meg, így a mostani premierhez hasonlóan, ha nem is két évet, de több hónapot kell majd várni rá. (A második évad képernyőre kerülése előtt jelentették be a készítők, hogy összesen három évadosra tervezték a sorozatot, ami így trilógiává bővülve ér véget).
Az időutazásos történetfolyam alaphelyzete, hogy egy német kisvárosban megnyílik egy időkapu, amin keresztül egy különleges berendezés segítségével
• Videó: Netflix
Ha valaki visszamegy a múltba és ott is ragad, attól nem törlődik ki a létezése a jelenből, csupán megmagyarázhatatlanul eltűnik onnan. Itt nem lehetetlen, hogy a szereplők a jövőbeni énjükkel üljenek le beszélgetni, hiszen megtörténhet, hogy éppen ez indítja be az újabb és újabb időutazások folyamatát, amelynek a lényege, hogy
Lehet, hogy egy jókor átadott könyv, egy elejtett mondatfoszlány, egy határozott instrukció kell ahhoz, hogy beinduljanak az események, amik egy nagyobb célt szolgálnak, és aminek jelentőségére csak utólag ébrednek rá azok a bizonyos utakon elindított szereplők a nézővel együtt.
Fotó: Netflix
A számos bibliai nevet (Jonas, Adam, Noah, Martha, Mikhael, Peter) biztosan nem véletlenül viselő szereplők sokszor követhetetlen és rendkívüli odafigyelést igénylő története epizódról epizódra válik egyre bonyolultabbá a két különböző szín és hangulatvilágú évadban (az elsőhöz képest a második évad nem esőben és este, hanem épp ellenkezőleg, túlnyomórészt a délutáni, kellemes napsütésben játszódik).
Hülyén hangzik egy időutazásos sorozat esetében, hogy az újabb fejezet nem ott folytatódik, ahol a történet abbamaradt, hanem „ugrunk egyet az időben”, vagyis a jelen történései óta eltelt majdnem egy év,
Fotó: Netflix
Mert amint kiderült, nem csak 1953-ban, 1986-ban és 2019-ben játszódik a cselekmény, hanem egy bizonyos szereplő előre ugrik a lepusztult, világvégi állapotokat tükröző 2052-be is, hogy a másik végletről ne is beszéljünk. Ez a második ciklus, egy pedig még hátravan.
Annyi már világos volt az első évadot megnézve, hogy valakik a háttérből mozgatják ezeket a szálakat, és minden okkal történik, a második szezonban pedig azt követhetjük végig, hogy milyen ok-okozati faktorok vezetnek egy új, körkörös ciklus kialakulásához, és
Ennél spoileresebben azonban nem érdemes beszélni a történetről, mert minden egyes fordulat ellövése elvesz a felfedezésekkel és ráébredésekkel együtt járó katarzisból.
Fotó: Netflix
nem beszélve a hatalmas revelációkról, utalásokról, amikor a néző maga bogozza ki, hogy a rengeteg karakter közül ki kinek a jövő-, illetve múltbeli „verziója”.
A Doppler, Nielsen Kahnwald és a Tiedemann családok, valamint a környezetükben levő rejtélyes alakok
Fotó: Netflix
A kevesebb néha több elvét alkalmazó készítők a második szezonra mindössze nyolc epizódot készítettek a korábbi tíz helyett, ettől azonban nem érződik összecsapottnak a történet, sőt pörgősebb, izgalmasabb lett
És, hogy mivel rukkolhat elő a harmadik fejezet? Reméljük, hogy minél több felismeréssel, a felmerülő kérdésekre adott kielégítő válaszokkal és még több, a második évad végéhez hasonlatos katartikus pillanattal. Csak ne lenne olyan távolinak tűnő az a 2020-as, még meg nem nevezett premierdátum…
Fotó: Netflix
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!