Háború a többmillió „hadiszakértő” korában: kinek és minek higgyünk?

Érveket írni és olvasni amúgy sokkal időigényesebb. Nem biztos, hogy van erre időnk, erőnk, türelmünk. Egy hosszú nap után lehet, hogy csak görgetni akarunk a közösségi oldalakon, s nem is hírekhez akarunk jutni” – fogalmazza meg a szakember.

Hozzáteszi, mindenféle információ megtalál minket, nehéz kiszűrni, hogy mi a releváns és mi a kevésbé az. „Én azt mondanám, hogy nincsen baj azzal, ha nem tudjuk pontosan most, hogy mi történik. Itt most a háború kapcsán valószínűleg a szakemberek sem látnak még egészen világosan. Egyszerűen azért, mert túl közel van időben is, térben is ahhoz, hogy világosan lássuk, hogy mi történik, hogy mik a stratégiák, ki mivel is érvel, mire is alapoz. El kell fogadjuk, hogy ezt most nem fogjuk tudni megérteni még egyelőre” – vélekedik a szakember, aki rámutat, a történelmi igazságok is távlatokból derülnek ki, és akkor is számít, hogy éppen ki meséli a történetet.

Nem lehetünk egyből szakértők

Valahogy így kellene viszonyuljunk ahhoz is, ami most mellettünk történik: rendben van, hogy most még nem értünk mindent, nem válhatunk egyik napról a másikraszakértővé. Éppen ezért Fülöp Otília óvakodna a közösségi oldalakon is azoktól, akik nagyon egyértelmű értelmezéseket engednek meg maguknak. „Ez lehetne egy tanács is, hogy

Vagy ha tudni véli, akkor is csak blöfföl vagy jósol, és akkor azt úgyis kell kezelni, jóslatként. Ugyanakkor érdemes kerülni azokat is, akik nagyon az indulatainkra apellálnak, ha félelmet vagy gyűlöletet akarnak kelteni, az hatásvadászat. Amúgy is tele vagyunk mindenféle szorongással, amire most nem kell rátenni még egy lapáttal” – mutat rá.

Nem általánosítani és nem ítélkezni

A szakember azt tanácsolja, hogy próbáljunk meg ne általánosítani, és ne ítélkezzünk. „Olyan kézenfekvő azt mondani, hogy hát az oroszok, de hogy azért tudni kell, hogy nem minden orosz van benne ugyanabban a nagy halmazban. Talán erre kellene törekedni, hogy különbségeket tegyünk, hogy rugalmasabb kategóriákat keressünk, ne az oroszokról és ne az ukránokról beszéljünk általánosságban” – javasolja. Fülöp Otília szerint természetes, hogy próbálunk mi is állást foglalni, eldönteni, hogy kivel tartunk, mert versengésnek fogjuk fel a fegyveres konfliktusokat, de szerinte inkább azt lehetne hangsúlyozni, hogy itt igazából mindenki veszít, és bárki is győzne, az végül nem lesz igazi nyereség.

Azért sem érdemes ítélkezni, mert nem látjuk tisztán az okokat, véli a Sapientia oktatója, aki szerint ugyanakkor

„Próbáljunk nagyobb, emberibb mércével gondolkodni, ahol egyetlen háborúra sincsen mentség. Ezt tudnám hangsúlyozni én, hogy nincsen olyan igazság, amelynek a védelmében, amelynek a kiharcolásában tényleg emberéleteket kell feláldozni most, a 21. században.”

Mi választjuk meg a szemüvegünket

Ugyanakkor a szakértő szerint nem szabad elfeledni azt sem, hogy mi választjuk meg a szemüvegünket. Igaz, hogy rettenetes dolgok történnek, és a háborúra senkinek sem lehet mentsége, de ugyanakkor láthatjuk azt a részét is, hogy

láthatjuk ezeket a történeteket is, amelyek amúgy nem derülnek ki, ha nincs válsághelyzet. Fülöp Otília rámutat, hogy egy válsághelyzetben látszik, hogy a társadalom milyen kezelési módot tud önmagából valahogy kihajtani, milyen megoldásokkal jön elő.

Hiteles infók kontra álhírek

A vélemények, indulatok és az önjelölt szakértők mellett számos álhír is megjelenik a háború kapcsán. Az orosz–ukrán háború alighanem a világtörténelem legszélesebb körben dokumentált katonai konfliktusa: percenként kerülnek fel az internetre okostelefonnal felvett videók, képek az összecsapásokról. Ezzel együtt elképesztő mennyiségű dezinformáció és álhír is felkerül a netre mind az orosz, mind az ukrán féltől. Régi fotók, videók jelennek meg újként feltüntetve, újakat pedig régieknek neveznek az interneten, számos telefonos felvétellel próbálják magyarázni a felek a saját narratívájukat.

Azt biztos el lehet mondani, hogy nem ez az első, hanem voltak még fegyveres konfliktusok. A tájékoztatást ott kell kezdeni, hogy mit jelent a háború, hogy mennyire súlyos ez az emberek életében, érdemes tisztázni a fogalmakat.

„Mindenképpen hangsúlyoznám azt, hogy egy háborúban mindenképpen kicsúszik az emberek lába alól a talaj, elvesztődnek a biztos pontok, teljes felfordulás és káosz következik be.

– mondja a kommunikációs szakember, aki fél attól, hogy most annyira ezzel van tele a média, a közösségi média, hogy kialakul egyfajta ellenérzés majd a témával kapcsolatban, hogy már megint erről beszélünk. Úgy véli, ezt a közömbösséget kell valahogy megelőzni, hogy jaj, már megint a csapból is ez folyik.