Fegyencdráma váratlan csavarral: a Megbocsáthatatlan

A kiindulási pont elég figyelemfelkeltő, amit csak fokoz, hogy a főszerepben azt a Sandra Bullockot látjuk, akit többnyire kellemes romantikus filmekből ismerünk (persze, vannak kivételek, mint például 2009-es Szív bajnokai dráma).

Meglepően nehéz a filmről spoiler nélkül írni, bár sokáig úgy érzi a néző, hogy a filmben nem a események a legfontosabbak, hanem az összkép, amit a volt fegyencnő visszailleszkedéséről, mindennapos nehézségeiről,  akadályiról kapunk. A főhős Ruth Slater húsz évet töltött börtönben, amiután megölte az őt és kishúgát kilakoltatni akaró seriffet. Ruth leült két évtizedet, majd jó magaviselet miatt kiengedték, ám a zsarugyilkos jelzőt nem tudja lemosni magáról. Próbál munkát szerezni, új barátokat találni, de minden téren nehézségekbe ütközik, sőt a meggyilkolt seriff gyerekei is meg akarják bosszulni a tették. Mindezeken túl pedig a húgát, aki nevelőszülőkkel kezdett új életet, is szeretné megtalálni, amihez ügyvédi segítségre lenne szüksége.

ám a jó történeten és témán túl, ez egy tipikus  amerikai alkotás, amiben benne a van a motivációs-faktor: a gondolat, hogyha valamit nagyon akarsz, akkor ha elég keményen és kitartóan küzdesz, akkor el is érheted azt. És persze épp ezért egy másik gyakori jelenség is tetten érhető: a néző a gyilkosnak, a volt rabnak, a bűnösnek szurkol. Amiben azonban képes szakítani a megszokott filmekkel, az a végső csavar. Az egész film alatt érezzük, hogy itt lesz egy csavar – tulajdonképpen a titokban szervezkedő seriff-gyerekek szála be is vezeti ezt – ám a csavar nem az, amire számítunk. És ez manapság nagyon ritka, mondhatni üdítően újszerű.

hanem mer bátor lenni, és minél több komoly témához hozzányúlni.