
Plüssmaci a Csernobilhoz közeli Pripjaty a katasztrófa óta cserbenhagyott iskolájában. Mementó
Fotó: 123RF
Kegyetlen történelmi drámával állt elő az HBO: a 2019-es Csernobil című minisorozat a 33 évvel ezelőtti atomkatasztrófa eseményeit dolgozza fel. És nem is akárhogy.
2019. május 15., 18:402019. május 15., 18:40
2019. május 15., 18:442019. május 15., 18:44
Miközben mozgóképfronton a tudományos eszmékkel párhuzamos középkori fantáziák a trendik és a menők, néha találkozhatunk igazi értékekkel is. Olyanokkal, amelyek nem csak látványosak és/vagy szórakoztatók, hanem valóságos történeteket mesélnek el, amelyek nyomán igazi gondolataink támadhatnak.
Tudom, ez nem mindenkinek jön be, és valljuk be, nem is való mindenkinek. Lehet, hogy ennek oka részben a 33 évvel ezelőtt légvonalban tőlünk néhányszáz kilométerre történt csernobili atomkatasztrófa, amelynek egyik következménye a társadalom általános elhülyülése. Aki érti a szarkazmust, talán tudja, miről beszélek.
Csernobil (Chernobyl) címmel kezdte sugározni a(z) HBO a brit Sky-al koprodukcióban készült ötrészes minisorozatát, amelyből eddig két részt mutattak be. Az HBO Go-n elérhető tartalmak IMDB-rangsorában ez a széria rögtön az élre, az eddig egyedül a Trónok harca által képviselt 9,5 pontos szintre ugrott, míg a platform felhasználóinak értékelésében a lehetséges 5 pontból 4,9-en áll, aminek jelentenie kell valamit.
Fotó: HBO
Pedig nem egy könnyen emészthető produkció. A legelső rész elején rögtön az események közepébe ugrunk, a felrobbanhatatlannak hitt reaktor már felrobbant, az atomerőműhöz közel eső ötvenezres kisvárosban, Pripjatyban kissé álmosan az éjszaka közepén történt baleset elhárításán fáradoznak ímmel-ámmal, miközben az erőmű működtetésével megbízott szakértői gárda először nem ismeri fel a baleset súlyosságát, majd miután kezdenek jelek érkezni, amelyek erre utalhatnak, nem hajlandók azokat figyelembe venni.
A „hivatalos állásponttal” szembemenő külső és belső szakemberek álláspontját bagatellizálták, elnyomták. Mivel pirkadat előtt, a sötétség miatt senkinek nem lehetett rálátása a tragédia igazi mértékére, órákon át nem tudatosult az illetékesekben, hogy nem a reaktort kiszolgáló víztartály, hanem maga a reaktor robbant fel. Az is nehezen emészthető meg, hogy az erőműnél található sugárzásmérők csak a 3,6 röntgen alatti sugárzást voltak képesek mérni, de ez nem akadályozta meg sokáig a szovjet kommunista párt döntéshozóit abban, hogy erre az adatra alapozzák döntéseiket (a reális adat, mint később kiderült, legkevesebb 15 ezer röntgen per óra volt, azaz óránként több hirosimai atombombának megfelelő sugárzás került a légkörbe).
Fotó: HBO
A történelmi eseményeket a spoilerezés veszélye nélkül lehet sorolni, a sorozat révén azonban nem pusztán a történelmi tényekbe, hanem az emberi mozgatórugókba nyerünk betekintést. Részt vehetünk a döntéseket hozó pártbizottsági üléseken, megérthetjük, hogy milyen lélektani erők hatnak olybá, hogy felelős döntéshozatali tisztségekben ülő funkcionáriusok sokáig figyelmen kívül hagyják a szakértőket – ismerős ez a felállás valahonnan? Enigmatikus az a jelenet, amikor a fehérorosz atomenergiaügynökség vezető tudósa (alakítója Emily Watson) a fehérorosz kommunista párt főtitkár-helyettesével találkozik. A betegesen kövér, önhitt pártvezér természetesen nem hallgat a tudósra, esze ágában sincs óvintézkedéseket bevezetni, és ki is mondja, hogy a szakértőével szemben inkább a saját véleményének hisz. „Igen, de én egy atomtudós vagyok, s ön, mielőtt főtitkár-helyettes lett volna, egy cipőgyárban dolgozott” – mondja a tudományos álláspont képviselője. „Ez igaz, de most én vagyok a főnök” – mondja a párttitkár, felhajtva vodkáját a világ munkásainak egészségére.
Fotó: HBO
A filmben felépített szovjet kommunizmus nagyon valósághűnek tűnik még innen, az egykori kommunista Romániából nézve is, ahol ugye a szovjet baráti elvtársak bűnös tökölődésének köszönhetően gyanútlanul napoztunk és masíroztunk a szocializmust ünnepelni a láthatatlan radioaktív felhő alatt 1986 majálisán. Azokat a cigifüstös, sötétzöld bársonyú vidéki pártirodákat és üléstermeket, a moszkvai felső pártvezetés műmárványos-csilláros folyosóit, a panelházakat, a kommunista betontömbök között felserkenő daueres frizurákat, a korabeli technikát mind olyan részletekben jelenítik meg a filmesek, amelyekben nem találni hibát. Nem is csoda, hiszen a sorozatot a posztszovjet Oroszországban és Litvániában forgatták. Valósághűen jelenik meg Pripjaty és Csernobil, azaz a V. I. Lenin Nukleáris Erőmű maga is, feltűnik a mai, a Google Maps segítségével bejárható kísértetváros, Pripjaty egy-egy jellegzetes épülete, helyszíne, persze akkori „pompájában”. A baleset rekonstruálásban sem szűkölködtek a trükkökkel a készítők, nem zavarják meg a rendkívül hitelesre sikerült történelmi kontextus ábrázolását az olcsó számítógépes effektusok.
Fotó: HBO
A főleg brit és skandináv színészekre épülő szereposztásban ismertebb és ismeretlen arcokat egyaránt találunk, a már említett Emily Watson mellett Jared Harris, Stellan Skarsgard, Paul Ritter, Jessie Buckley nevét érdemes említeni. Az alkotók, bár láthatóan sokat áldoztak a látványra, mégis nagyobb részt a színészi alakításokra bízták a sorozat hitelességének kérdését, és nem döntöttek rosszul. Nem volt szükségük túl hatásvadász eszközökre, a legtöbbet az arckifejezések és a jól megkomponált kameraképek beszélnek – jó nyugtázni ezt manapság.
Hogyan történhet meg az, hogy miközben Frankfurtban már nem engedik ki a szabad ég alá a gyerekeket játszani, a Csernobiltól három kilométerre levő Pripjaty kiürítéséről még hosszan tanakodnak az atombiztos bunkerben a pártkorifeusok? Hány élet, mennyi tragédia szárad azon emberek lelkén, akik a tények helyett inkább a rendszerben hittek?
Fotó: HBO
Harminchárom évvel ezelőtt végül – a rendszer dacára, és nem kevés emberáldozat árán – sikerült elkerülni egy még nagyobb, az egész kontinensre kiterjedő, többek között Romániát és Magyarországot is lakhatatlanná tevő atomkatasztrófát. Ma vajon jobban teljesítenénk?
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
A vérző fogíny, a kellemetlen szájszag vagy a fogérzékenység nem olyan apróság, amit érdemes figyelmen kívül hagyni. A megfelelő fogápolás nemcsak a szép mosolyról, hanem az egészségünk megőrzéséről is szól.
Felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindent kínál a november 19-én, több mint 12 évnyi fejlesztés után megjelenő videójáték, a Rockstar Gamesnél készült GTA VI.
Negyven éve keresik a különleges pillanatokat és a jó fényeket: a csíkszeredai Prisma Fotóklub jubileumi kiállítással ünnepli négy évtizedes múltját, közösségét és a fotózás iránti töretlen szenvedélyét.
Sok szülő küzd azzal, hogy gyermeke elutasítja a zöldségeket, és csak néhány megszokott ételt hajlandó elfogadni. Pirlea Alessandra-Sabina dietetikussal beszélgettünk a válogatósság okairól és kezeléséről.
Harmadik évadával folytatódik az Amazonnál készült Hatalom Gyűrűi bővül a Blade Runner-univerzum, a Netflix egyik új minisorozatában láthatjuk, hogy miként lehet a kriptobiznisszel magasra törni, és hatalmasat zuhanni. Ajánló.
Ma arra a napra emlékezünk, amikor a szovjet csapatok vérbe fojtották az 1956-os forradalmat. Megannyi élet veszett oda, és ez nem csak a múltról szól. Erre hívja fel a figyelmet a Nem haltatok meg hiába című kezdeményezés is.
Kellemes meglepetés Dobó Kata új romkomja, a Hermányi Mariann főszereplésével készült Még egy kívánság, ami kellően szórakoztatóra sikeredett. Ajánló.
A csíkszeredai Szabadság téren már színes krizantémok, koszorúk és virágcsokrok közül válogathatnak azok, akik mindenszentekre készülnek. Árusokat kérdeztünk a virágok termesztéséről.
A forradalom lelkesedése, az utcai harcok félelme és a szabadság reménye elevenedik meg azokon a történelmi felvételeken, amelyeket október 23-án bocsátottak közszemlére a csíkszeredai Csíki Moziban.
Pókok, liftek, repülés vagy akár a ruhánkon lévő gombok: a fóbiák tárgya sokféle lehet, a félelem azonban nagyon is valós. Miért nem segít az észérv, és hogyan szabadulhatunk ki a rettegés fogságából? Szakembereket kérdeztünk.
szóljon hozzá!