Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:38

Az FC Voluntari két büntetőt belőtt, a Nagyszeben másodosztályos lesz (videóval)

22:33

Veszélyesnek ítélt, visszajáró medvét lőttek ki Székelyudvarhelyen

20:50

Csak a magyar tagozaton indul el a kebelei előkészítő osztály

20:34

Galaci drónbecsapódás: Románia kérésére összeül az ENSZ Biztonsági Tanácsa

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Drón csapódott be egy galaci tömbházba, sérültek is vannak – videóval

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók

Részleteket tudtunk meg a székelyszentkirályi halálos balesetről

Nyilvánosan is bocsánatot kértek a Hármashalom-oltárnál autóval parkolók

Halálos szekérbaleset történt Székelyszentkirályon

Nyilvánosan is bocsánatot kértek a Hármashalom-oltárnál autóval parkolók

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók

Eljárást indított a rendőrség a Hármashalom-oltár színpadán parkoló autók és az oltárra felmászó fiatal ügyében

Medvét etetett, megharapta a nagyvad, majd meg is bírságolták – videóval

Őrizetbe vette a rendőrség a tanítónőt a tízéves diákkal kialakult konfliktusa után

Elmaradt közösségi értékelés: Garda Dezsővel a hiábavaló történelmi kutatásokról

Gyergyó kulturális értékeiről könyvet is kiadott idén a történész

Fotó: Gergely Imre

Csak kezdete volt, vége nem lehet a történelmi tények feltárásának. A kutatások olyan részletekre világítanak rá, melyek átírják eddigi ismereteinket, ha akarunk szembenézni a valósággal, ha nem. Az újdonságok ismertetésének is helyszíne a Magyar Tudomány Napjára a napokban Gyergyószentmiklóson megszervezett nemzetközi történészkonferencia, melyről dr. Garda Dezső történésszel, konferenciaszervezővel beszélgettünk.

Balázs Katalin

2018. október 25., 14:452018. október 25., 14:45

2018. október 25., 16:102018. október 25., 16:10

– 1848 és 1918 Magyarország, Erdély és Székelyföld történetében – miért ezt választotta a nemzetközi konferencia témájaként a szervező, Garda Dezső történész?
– A 170, illetve a 100 éves évforduló döntő módon befolyásolta a konferencia témáját. Ugyanakkor a különböző vélemények ütközése, az új dokumentumok feltárása döntő módon hozzájárult a témaválasztáshoz. Amikor a tények, események újfajta megközelítése lehetőséget biztosít múltunk tényszerűbb feltárásához, akkor a történész szívesen vállalja legújabb kutatásainak a megosztását hallgatóival.

– Új dokumentumok feltárásáról beszél...
– Személyes példát említek: az elmúlt esztendőben kutattam a Magyar Nemzeti Levéltárban, a Széchényi könyvtárban, és olyan dokumentumokra bukkantam, melyek más képet adnak Gyergyószentmiklós múltjának egy szakaszáról, mely más fényben tünteti fel még a székelyföldi eseményeket is. Megváltozott a kép az 1918-as eseményekről és Orel Dezsőről, a város egykori polgármesteréről is.

Kiderült, hogy akkor egy korrupt városvezetés volt, nem volt költségvetés előirányozva, a segélycsomagokat nem azok kapták, akiknek járt volna, az embereket átverték, akik november 10-én követelték a városvezetés felelősségre vonását.

Lázadás tört volna ki, de lecsillapították azzal, hogy mindegyik tisztségviselő vállalta, egész vagyonával felel abban az esetben, ha a városlakókat kár érte. Erre nem került sor, és november 22-én a tömeg felháborodott a korrupt városvezetés felelősségre vonásának hiánya miatt, és ez felkeléshez vezetett. Elfoglalták Gyergyószentmiklós főbb épületeit azok a nemzetőrök, akik a rendre kellett volna felvigyázzanak. Tehát nem a vörös gárdisták lázadása volt. Ezzel párhuzamosan bejöttek a román csapatok Gyergyószentmiklósra, és a helybéliekben az a tudat alakult ki, hogy a városvezetők hívták be a románokat. Végül kivizsgálták a városvezetést, leváltották az elöljárókat, 1919 januárjában Tódor Béla lett a polgármester, Orel Dezső gyorsan nyugdíjaztatta magát. Jött a román hatalomátvétel, februárban már ki kellett tenni a román zászlót, áprilisban letartóztatták a városi tanácsot... Ilyen és ehhez hasonló tények kerülnek napvilágra.

Garda Dezső a 2018-as nemzetközi történészkonferencián

Fotó: Balázs Katalin

– Hogyan látja, a kutatási terület megválasztásában van-e különbség aközött, hogy anyaországi vagy elszakított országrészben élő magyar történészről van-e szó?
– 1990 óta az anyaországi és az elszakított országrészben élő történészek egyaránt kutatják a magyarság sorsfordító eseményeit. Kutatásaik kiegészítik egymást, s így lehetőséget biztosítanak a magyarság múltjának jobb megismeréséhez.

– Van-e két igazság egy időben? Tapasztalt-e olyat, hogy másként emlékezzen vagy más eredményre jusson Erdély múltja tekintetében a román és a magyar történész?
– Az erdélyi román történészek többsége számára az általuk kidolgozott elmélet a fontos, melynek igazolására adatokat keresnek. A magyar történészek elméletét a történelmi forrás határozza meg. Ők a dokumentumok alapján próbálják kialakítani a történelmi igazságot.

– Vannak-e divatos, sokat kutatott korszakok, illetve melyek a múlt bermudaháromszögei, olyan foltok, melyekről keveset tudunk?
– Csak látszólag bizonyulnak divatos témának vagy sokat kutatott korszaknak az 1848-as, illetve az 1918-as események. A valóságban e két korszakra vonatkozóan még mindig sok a fehér folt, melyről keveset tudunk. A politikus kutatók még kerülik az igazság teljes kimondását.

Például elhallgatják azt, hogy a magyarság sorsát nem Trianon döntötte el.

A románok 1918 végén elfoglalták Erdélyt, csak Gyergyószentmiklóson három hadsereg ment keresztül, és a többiek mentek Erdély belseje felé.

A történész, bár úgy érzi, nem kap elég figyelmet, hisz munkája értékében

Fotó: Balázs Katalin

– Milyen tényezők segítik, és melyek akadályozzák ma a múltkutatást?
– A történész szakmai elhívatottsága a döntő. A közöny, csak a pénzt értékelő mentalitás a székelyföldi magyarságnak a szülőföldtől való elidegenítéséhez vezethet. Ki kell állnia a történésznek a népe mellett akkor is, ha munkáját a saját közössége nem értékeli, ha az egyszerű ember és a politikai elit ezt napjainkban nem tartja fontosnak.

– Mire alapozza azt a kijelentését, hogy a történész munkáját a saját közössége nem értékeli?
– Én ezt így érzem. Erre áldoztam fel az életem, több mint negyven esztendőt jártam a levéltárakat, és amit feltártam, szinte semmibe veszik.

Arra jók a munkáim, hogy lopják, plagizáljanak, de az értékelés elmarad.