Ami a mikrofon mögött van: kutatta a humort a humorista

– Pontosan kik szerepelnek a kötetben, és mi alapján válogattad ki őket?
– Mondom időrendi sorrendben: rögtön az elején van két kakukktojás, Gáspárik Attila és Nagy István, akik jelenleg nem csak humorral foglalkoznak, viszont tőlük eredeztethető mai formájában az erdélyi stand-up comedy. Ők azért is kerültek be, mert rendkívül fontosnak tartottam azt, hogy a rendszerváltás utáni humorról beszéljünk, ahol ez a műfaj még csak kialakulóban volt, és ők úgymond „elvetették a magjait”. Helyet kapott még a könyvben a Szomszédnéni Produkciós Iroda – Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs, Felméri Péter, az Open Stage – Lung László Zsolt és Kozma Attila, Zsók Levente, Kun Zsolt, András Előd. Bár ennél sokkal többen nyertek humorfesztivált, de nem mindenki folytatta ezt a pályát, olyan is volt, aki egy évig sem foglakozott ezzel, de volt olyan is, akiből később vállalkozó lett. Gyakorlatilag ők azok, akik valamilyen formában manapság is kötődnek a humorhoz. Rólam nincs egy külön rész, viszont én is folyamatosan megnyilvánulok a fejezeteknél, az adott kérdésköröknél kifejtem a véleményem, nézőpontom.

– Hogyan értelmezhető a cím, mire akartál utalni vele?
– A Dumaszínháznak korábban már megjelent egy hasonló, Dumán túl című könyve, amely szerkezetileg és tartalmilag sokkal egyszerűbb: egy-egy interjú szerepel benne több humoristával. Ez a szót sok formában felhasználták már, főként a Dumaszínház játszott ki minden lehetőséget.

– Egyre több humorista kezdi népszerűsíteni magát és munkásságát közösségi oldalakon, illetve videomegosztó felületeken. Nemrég te is elindítottad a Youtube-csatornád, mekkora a nézettség?                                             
– Két hete indult el a csatornám, az első videónak körülbelül 1200-as nézettsége van, valamint a második videót két nap alatt százan megnézték, illetve a Facebook-oldal kedvelőit is sikerült megduplázni. Meggyőződésem, hogy egyre inkább az online felületeken kap nagyobb teret a humor, főként az erdélyi, hiszen nincs egy olyan médiarendszer vagy -hálózat, ahol naponta műsoraink lehetnének. Igényünk van arra, hogy mi is megújuljunk, és ez egy jó lehetőség arra, hogy sok nézőhöz eljussuk, főként fiatalokhoz.

– Mint a téma egyik szakértője, mit gondolsz, hogy mi az erdélyi humormező erőssége, illetve mi hiányzik belőle?
– Bár nem tudom, mennyire nagy a lefedettség vagy mennyire működne, de nekem szervezettségi hiányérzeteim vannak, mert

– Az évek során a közönség részéről megfogalmazódtak olyan kritikák, miszerint az erdélyi humormezőből hiányzik a politikai humor. Szerinted ez mivel magyarázható?
– A könyvemben is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és teljes mértékben elfogadom azokat a kritikákat, hogy hiányzik. Ennek több oka van: az egyiket a médiára vezettem vissza, mert nem kapunk lehetőséget arra, hogy aktuális dolgokról beszéljünk, éppen ezért olyan poénokat, szövegeket írunk, amelyek időtállóak.

– Honnan inspirálódtok, hogyan állítjátok össze a produkciókat?
– Gyermekkoromban azt mondtam, hogy mindig nyitott szemmel kell járni a világban, és a mai napig úgy gondolom, hogy a legfontosabb mindenben meglátni a humort.

– Hol látod ennek a szakmának a jövőjét, hova fejlődhet, vagy hova kellene?
– Rendkívül fontosnak tartom, hogy a humor jelen legyen az életünkben, mert ahogy a könyvben is idéztem, „a humor az egyetlen sav, ami a realitást oldja”. Úgy látom, hogy nap mint nap szükségünk van humoros dolgokra, ha nem is konkrétan viccekre, de pozitív történetekre vagy eseményekre. Bízom benne, hogy egyre többen próbálják majd meglátni mindenben a vicceset, a legegyszerűbb dolgokban is, és ez majd lehetőséget teremt arra, hogy picit jobban lássuk a világot.