A könyvelosztó hálójában: kiadványok útja az olvasókhoz a kommunizmus idején

Ha a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években meglátogattuk valamelyik ismerősünket, nem volt szokatlan a szemnek, hogy ugyanazokkal a könyvcímekkel találkoztunk, mint a saját könyvespolcunkon. Volt, hogy több ezer példányban adtak ki könyveket, és ezek el is fogytak a boltok polcairól vagy az üzemi könyvstandokról.

A hivatásos könyvkiadás előzetes könyvrendelés alapján történt. „Akkor minden városban volt könyvesbolt, szövetkezeti vonalon a legtöbb faluban is. A csíkszeredai székhelyű vállalat a megye könyvesboltjainak volt a központja, Tusnádtól fel Maroshévízig, Borszéken, Szentkeresztbányán, Székelyudvarhelyen át, Gyergyószentmiklósig. Csíkszeredában, Udvarhelyen és Gyergyóban több bolt is volt” – magyarázta Ferencz Kornélia, a csíkszeredai Corvina Könyvesház vezetője, aki 1980-tól a könyvelosztó vállalatnál dolgozott.

A kötelező Ceaușescu-kirakat

A nagy könyvesbolt – egységesen így hívták, hogy Librăria noastră – eredetileg a Petőfi utcában volt, a Kriterion-ház mellett. „A központ maga a Mikó-vár előtti kaszárnyaépület egyik felében működött. Aztán volt olyan, hogy »Carte la locul de muncă«, ami azt jelentette, hogy standosok voltak minden üzemben, iskolában, még a börtönből is jött a standos, aki elvitte a könyveket, és fizetéskor gyűjtötte rá a pénzt” – emlegette fel Ferencz Kornélia.

A könyvelosztó vállalathoz tartozott a könyvtárellátó is. „A könyvtárnak annyi pénze volt könyvre, amennyi kellett. Ide tartoztak a falusi könyvtárak is. Megvolt, hogy melyik könyvtárnak melyik a polca, s mikor megérkezett az új könyv, akkor gyakorlatilag attól függően, hogy miből mennyit nyomtattak, szétosztották a könyveket. Jött a könyvtáros, ritka volt, hogy valamit nem vitt el, mindent leszámláztatott, aztán fizettek. Még a kórháznak is volt könyvtára. Akkor már működött a könyvposta, de akkor még nem volt olyan erőteljes tevékenység, egy irodában volt a könyvtáraknak elosztóval.”

Mindig kellett legyen „Ceaușescu-kirakat”, és nem volt mindegy, hogy hogyan és milyen könyveket rak ki oda a rendező. „Köllő Sándor, előtte Kovács Éva, Kovács Dénes múzeumigazgatónak a felesége volt a kirakatrendező. Ők kézzel írták a betűket, jelszavakat kellett a kirakatba kirakni, zászlókat, képeket. A kirakatrendezés a kirakatrendező dolga volt, de volt titkárnő, sofőr, mindenféle beosztás, mintegy ötven alkalmazott.”

Mikor épültek az új lakótelepek, mindenhová könyvesboltot is építettek. Udvarhelyen is volt kettő, Csíkszeredában volt a Petőfi utcai, de amikor megnyílt a Könyváruház, akkor az megszűnt, önkiszolgáló nyílt a helyiségben. De addig az volt „a” könyvesbolt, hozzátartozva a városképhez.

Sorok a könyváruház előtt

Ferencz Kornélia azt is felidézte, amikor a nyolcvanas évek elején megépült a Könyváruház az egyik új Virág utcai tömbház alsó három szintjén – pince, földszint, emelet. A létesítményben ipari lift működött. „Kamionszámra hordták a könyveket. Volt egy olyan részleg, amit nem látogatott senki, a politikai részleg, ahová Ceaușescu könyvei voltak kirakva. Volt külön a szépirodalom, és voltak az egyetemi jegyzetek. Annak ellenére, hogy nem volt Csíkszeredában egyetem, külön részleget kapott.”

1983. december 21-én, a nyitás napján az áruház előtt tömeg tolongott. Sokan szabadnapot vettek ki erre az alkalomra, a visszaemlékezések szerint mintegy kétezer ember fordult meg aznap az áruházban. De nem csak ezekben a napokban volt látogatott a Könyváruház, hanem amikor könyvújdonság érkezett, illetve a ballagási szezonban és nőnap előtt is sokan vásároltak könyvet. Már amit lehetett.

„Mivel hiány volt mindig a jó könyvekből, a könyvelosztónál gyűjtöttük a könyvet, ami azt jelentette, hogy ahogy bejött egy cím, tízet-húszat félre kellett tenni, hogy amikor majd nyílik a Könyváruház…

A tankönyvek forgalmazásával, szétosztásával szintén a könyvelosztóban foglalkoztak. Egy időben a tankönyvraktár a börtön épületében volt – a nyolcvanas évek végén ugyanis kiengedték a köztörvényes fogvatartottakat, és a város átadta a könyvelosztónak használatra az épületet.

Tervek és a „dirizsált” látszat

„Többezer példányban jelentek meg könyvek, a jó könyvekből soha nem volt elég. Persze, benne volt az a politika is, hogy kellett rendelni, emlékszem, Radu Tudoran Dagadó vitorlák című kétköteteséből óriási halom állt a folyóson. Mi tudtunk rakni olyan ötös rakást, hogy ne dőljön fel. Én voltam a legfiatalabb, létrát kellett nekitámasszak a rakásnak, és úgy tudtam felrakni, hogy adogatták fel.

Mint mondta, látszatra bárki bármit megrendelhetett. Egy ideig a könyves újság is ki volt téve minden könyvesboltba, amely Magyarországról érkezett. Viszont az onnan megrendelt könyveket volt, hogy csak évek múltán kapta meg az olvasó. „Ez olyan elbírálásban részesült, hogy a pártbizottságig ment a lista, ahol átnézték, hogy ki érdemes arra, hogy megkapja. Ezek voltak a »dirizsált« könyvek, és a vásárló fogadalmat kellett tegyen, hogy nem adja oda senkinek azt a könyvet.

Amaro atya bűne

Nevetve emlékszik vissza, hogy amikor megjelent az Amaro atya bűne című könyv, a nyomdában egyik nyomdász a védőborítót rárakta a Ceaușescu-kötetekre. Bukarestből készletjelentést kértek az ország könyvelosztóiból és könyvesboltjaiból, a polcokról pedig be kellett szedni a példányokat. Jött egy elvtárs a fővárosból, és végignézte az egész készletet. „Olyan is volt, hogy egyik miniszter kegyvesztett lett, de valamelyik tankönyvben rajta volt Ceaușescuval egy közös fotón. Gyorsan le kellett jelenteni a készletet, megérkezett egy alak Bukarestből, aki a diplomatáskájában annyi képet hozott, ahány könyvünk volt, az ő jelenlétében ki kellett vágni az összes képet, és egy másikat ragasztani be: Ceaușescu a sólymok között.”

A Tőzsér-posta

A könyvelosztón belül működött a Könyvet postán szolgáltatás, amely szorosan összefonódik az erdélyi könyves világ kiemelkedő alakjának nevével, Tőzsér Józseffel (Gyergyóalfalu, 1945. január 19. – Kolozsvár, 2013. október 7.).  Ő maga többször nyilatkozta, hogy könyvek között született, hiszen édesapjának, Tőzsér Bélának hatalmas magánkönyvtára volt, a könyveket kölcsönözte is, majd az ötvenes években könyvesboltot is nyitott Gyergyóalfaluban. Tőzsér József a hetvenes évek elején könyvterjesztési szakirányítóként dolgozott a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Gazdasági Vállalatánál.

1970 őszén megalapította a szövetkezeti könyvposta-szolgálatot Gyergyószentmiklóson, majd ezt később Csíkszeredában is folytatta. A Könyvet postán szolgáltatást Beke György újságíró nevezte el Tőzsér-postának a Hét hasábjain, és nemsokára az egész országban így emlegették. Nem csak a szórványba, Csángóföldre küldték a könyveket, sok író is hozzáfordult, de a bukaresti magyar nagykövetségről is rendeltek tőle. A könyvcsomagokat utánvétellel házhoz szállították.

Tőzsér József a megyei könyvterjesztő vállalatnál kereskedelmi vezetőként kezdett dolgozni 1976-tól. Újításként bevezette, hogy év elején elküldték a kiadói terveket a vásárlóknak, és előre megrendelhették a könyvet ezek alapján, aztán, amikor megjelent, postázták neki. Évente több száz levél, megrendelés érkezett az ország minden részéből.

„Nagyon tudtam örülni, amikor a '70-es évek elején alakuló könyvkiadók, mint a Kriterion, a Dacia, a Ion Creangă által kiadott könyveket ötezres-tízezres nagy példányszámban eljuttathattam a vásárlókhoz. De ez nem egyszerű kereskedői munka, mert rájöttem, hogy a könyvek szerzőit meg kell ismertetni az olvasókkal, mert azután a személyes kapcsolat által jobban megvásárolják a könyveket. Ezzel a gondolattal kezdtem szervezni az író-olvasó találkozókat, és állandósítani, folytonossá tenni ezt” – idéz a kötetben a Tőzsérrel készült egyik interjúból.

Falusi és üzemi könyvhónapok

Minden évben falusi és üzemi könyvhónapokat tartottak, amelyek keretében elvitte a szerzőket az olvasókhoz. Tőzsér József pontosan feljegyzett mindent, csak egy példa a hetvenes évekből a Falusi Könyvhónap tervéből: „Pálfalva – a Hargita újság írói, Tölgyes – Informația Harghitei, Luceafărul, Kászonaltíz – Napsugár (Fodor Sándor, Kányádi Sándor), Lászlófy Aladár, Gagyi László, Kápolnásfalu – a Tükör írói, Magyari Lajos, Méliusz József. Gyergyóalfalu – Igaz Szó, Kovács György, Székely János.

1978-ban létrehozta a városban az első antikváriumot, ebben a híres kolozsvári antikvárius, Keresztes Zoltán segített. Azért volt fontos, mert így meg lehetett menteni a kitelepültek könyvtárait, de olyan könyveket is, amelyek a tiltott könyvek listáján voltak.

„A Tőzsér-posta főként a szórványban élőknek volt fontos kapaszkodó. A Szilágyságban nem úgy működött a könyvterjesztés, mint itt. Én ezt a postát kilencven után vettem át, azelőtt a könyvterjesztő keretében működött, kilencven után önállóan kezdtük, és a későbbiekben, ahogy a privatizáció ment előre, jó ideig működött. Voltak megrendelőink Bihar megyéből, Galacról vagy Konstancáról is.