A kilencvenes éveket idézik meg a Semaphore örökifjú rockzenészei

A Semaphore ekkor újjáéledt, Dancs Zsolt dobosként, Sztakics István billentyűsként, Makkai Kálmán gitáros-énekesként és Benedek István basszusgitárosként idézi fel koncertjein a kilencvenes évek rockzenéit.

– magyarázta. Sőt, a Semaphore két fiatal zenésszel, valamint két meglepetésvendéggel is készül a közönségnek.

„Nem csak az akkori közönséget, hanem a mai fiatalokat is szeretettel várjuk, mert azt látom, hogy egyre többen szeretik a jó rockzenét, egyre többen járnak el koncertekre, a minőségi szórakozást választva” – mondta Zsolt, aki visszaemlékezett az elmúlt három évtized sikereire, a saját fiatalságára és a Semaphore virágkorára.

Cimbalomtól a cintányérig

Dancs Zsolt a Székely Mikó Kollégium kilencedikes diákjaként álmodta meg Sztakics Istvánnal a Semaphore-t, a kilencvenes évek egyik legsikeresebb erdélyi rockzenekarát. Zsolt gyermekkorában került szoros kapcsolatba a zenével, amikor az iskola népi zenekara, amelynek édesapja volt a vezetője, cimbalmos nélkül maradt.

„Éppen a cimbalomtanáromnál láttam meg egyszer egy dobot, akkor kértem, hogy mutassa meg nekem hogyan kell játszani rajta, már akkor érdekelt. Ő dobolt, én pedig soha életemben nem voltam annyira izgatott, mint akkor” – idézte fel Zsolt. Innentől fogva

Emlékeiben élénken megmaradt a kilencvenes évek Sepsiszentgyörgye, amikor szerinte a mainál is nagyobb zenei élet volt a városban, a zenekarok tagjai pedig nem csak ismerték egymást, hanem barátok is voltak.

– mesélte. Miután minden megvolt, következhettek a Bunkeres fellépések, ezzel együtt pedig a felfelé ívelő siker is.

„Egy komoly generáció nőtt fel a Bunkerben azalatt a 6-7 év alatt. Arcból még mindig mindenkit ismerek, mindenkire emlékszem.

– mondta.

A fellépésekért cserébe néha aprópénzt is kaptak, de valójában a zenekar ijfú tagjait az anyagiak nem izgatták túlságosan.

– mesélte mosolyogva Zsolt.

Gondolatok szárnyaltak

Az együttes Gondolatok című albumát a bukaresti Transglobal Media stúdióban vették fel, és még kazettán adták ki 1996-ban.

Az Indul a buli című számuk mellé készítették el az első videóklipet is, amelyet a TVR magyar adásában mutattak be. A felvételeken jól kivehetőek a Székely Mikó Kollégium akkori diákjai, az iskolaudvar, a piactér. „Ez egy kétnapos felvételsorozat volt, én akkor végeztem a Székely Mikóban.

– fejtette ki a tag, aki szerint mindez nem okozott problémát az iskolának, főleg, hogy a Semaphore több díjat is nyert az ott szervezett versenyeken.

Az egyre népszerűbb zenekar turnékra is indult, kísérő zenekarként Dancs Annamarival másfél hónapig zenéltek Svédországban, de egyedülálló zenekarként is elsöprő sikert arattak Erdélyben: jártak Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Nagyenyeden is. Habár autójuk nem volt, mindenhova eljutottak, ahova csak hívták őket.

– mondta Zsolt, hozzátéve, hogy sokszor cipekedtek azokban az években, de így is megérte. Plusz, így bármikor „lóghattak” a suliból, elnézték nekik a tanárok.

Akkoriban hatalmas repertoárjuk volt, a dobos szerint akár hat órát is tudtak egyhuzamban zenélni.

A zenéket hallás után másolták le, sokszor fellépéseken is, két dal között, ha éppen a közönségből valakinek olyan kívánsága volt, ami addig még nem hangzott el. Emellett több mint 15 saját számot is írtak, a Gondolatok című albumon kívül szintén 1996-ban kiadták a Karácsony van című lemezt, 1998-ban pedig a Dancsissimo válogatást is. Így történhetett meg, hogy egyre szélesebb közönség előtt is be tudtak mutatkozni, magyarországi fellépők előzenekaraként, fesztiválok zenészeiként egyaránt.

– fogalmazott a dobos, aki szerint a 2000-es években kiment a divatból a rockzene, sőt, úgy egyáltalán az élőzene, és helyét felvette popzene és a playback.

Szénégető Attila elment egyetemre, majd 2012-ben tragikus autóbalesetben életét vesztette. Makkai Kálmán vendéglátó-zenéléshez fordult, jelenleg a Sempahore és a Back in Time zenésze, valamint gitároktató is egyben. Sztakics István a kétezres évek elején filmzenéket komponált, billentyűsként remekelt egyénileg is különböző versenyeken, jelenleg Kovászna Megye Tanácsának főjegyzője. Benedek István építészmérnök, ugyanakkor nem csak a Semaphore, hanem a Szabadon eladom nevű zenekar tagja is. Dancs Zsolt a zene világában maradt ugyan, de nem zenészként, hanem húga, Dancs Annamari menedzsereként.

– mesélte. Főállásban azóta is húga koncertmenedzsere, továbbá számtalan rendezvény szervezője, mint például a Szent György Napok, ugyanakkor az István, a király Székelyföldi Nagyprodukció producere is.

2000 és 2007 között voltak még kisebb fellépéseik, viszont ekkor már szétesőben volt az együttes. 2007-nem a Hároszéki Magyarok Világtalálkozóján volt az utolsó koncertjük.

– idézte fel.

Lángra kapott szikra

Zsolt szerint a tavalyi felkérés adott újabb motivációt a Semaphore tagjainak.

– mesélte a dobos.

– magyarázta. A SepsiBook után felléptek a Kézdivásárhelyi Sokadalmon is, de színpadra álltak a Fehér Megyei Magyar Napokon is Nagyenyeden. Az idei Szent György Napokon Dancs Zsolt szervezőként kitalálta a Made in Sepsi Retrot, amelynek keretein belül

Itt már Zsolt fia szólógitárosként, és Kálmán fia dobosként is becsatlakozott a koncertre egy dal erejéig.

Az újabb indulás óta a tagok minden héten összeülnek egyszer, hogy legalább 2-3 óra erejéig csak a zenére koncentrálhassanak.

– fogalmazott a 30 éve megalakult zenekar oszlopos tagja, aki reméli, hogy nem csak a nosztalgiázókat fogják tudni visszarepíteni a kilencvenes évek Bunker-korszakába, hanem a fiataloknak is megmutathatják, hogyan lehet élvezettel játszani és hallgatni a rockzenét.