A baba és a babavárás ihlette

– mesélte Korpos Andrea a sorozat születéséről. Mint mondta, az alkotás nagyon sokat segített abban, hogy a várakozás időszakában jól érezze magát, feltöltődjön, megértse, hogy dolga van még azelőtt, hogy érkezne a baba.

Nem egyedül alkotott

Az egyéni tárlatot úgy rendezték be, hogy külön falon helyezték el a már áldott állapotban alkotott munkákat és egy másikon azokat, amelyeket már ketten készítettek. „Áldott állapotban, majd nagy pocakkal készültek ezek a képek, és szinte egyértelmű volt, hogy nem egyedül rajzolok, hanem ketten, azzal a pici magzattal, aki minden vonalhúzásnál mozgolódott. Ezt az állapotot mindenképp meg akartam örökíteni. A lavinát amúgy egy kisebb alkotás indította el még 2015-ben. Amint az elkészült, tudtam, láttam magam előtt a következőt, egyik hozta a másikat. Gyakori volt, hogy ugyanabban a témában, életszakaszban több munka is készült” – mondta a képzőművész egy-egy alkotás előtt megállva.

„Két kép készült a születéssel kapcsolatban, az elsőt, melyet pár héttel a szülés után készítettem, a szülészorvosomnak ajándékoztam. Az itt kiállított kép fél évvel a szülés után készült, ezen már az érzéseim letisztulva jelennek meg. Egy picit sötétebb tónusú a háttere, mint a készülődést, várakozást megjelenítő képek.”

„Szerencsés helyzetben vagyok, mert művészpártoló, nyitott, történelemszakos a férjem, és a művészettörténet is az a pont, ahol ismételten találkozunk. Ismerve engem, mégis külső szemmel látja a munkáimat. Kellenek is a visszajelzések, és szívesen veszem, elgondolkodom azon, amit mond. Szinte mindig rátapint a lényegre” – jegyezte meg.

A női életút egy állomásán

„A nő varázsló, a nő teremtő, a nő anyagba hozza a megfoghatatlant” – indította méltatóbeszédét a gyergyószentmiklósi Karancsi-teremben tartott tárlatmegnyitón Szilágyi Beáta keramikus. Mint mondta,

„Ezek az alkotások plasztikussá változott érzések a női életút egy igen fontos állomásán. A képeken megtörténik a tökéletes befele figyelés, közel visznek egy belső harmóniához, megmutatnak valamit a csodából. Végzettségét tekintve textilművész, ezért dekoratív kompozícióit áthatja ennek hatása, alkotásai festmények grafikai megoldásokkal vagy mondhatnám azt, hogy festői grafikák. Kicsit olyanok, mintha cérnákkal, fonalakkal rajzolta volna. Pasztellkrétát, tust és akvarellt használ, a vegyes technika fogalma illik rájuk talán a legpontosabban. Képein szinte megfoghatóvá válik a női melegség, erő és energia” – mondta a méltató. Továbbá a az alkotások színvilágáról a meleg, barnás földszínek és szimbólumok használatáról is szól. „A képeit átszövik a népi és egyetemes szimbólumok. Képi jelrendszerek segítségével fejezi ki női létünk legjellegzetesebb mozzanatait. A tulipán a nőiesség, a női termékenység szimbóluma, egyfajta vulva-ábrázolás, míg a szív a férfiasság jelképe. A férfi és a nő egyesülését, egységét jelképezi a tulipán a fordított szívvel. A kör alakú növények a teljességet képviselik, sugárzó energiáik vannak. Képein megjelenik a madár, a fa, a spirál, a Nap, a Hold, sőt utalásként az egész univerzum. Érzelmeket tolmácsol, üzenetet közvetít, melyet szabadon megfejthetünk, magunkra formálhatunk” – mondta Szilágyi Beáta.