Vásáros utak kereszteződésében (7.): Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ

A várostörténeti kiállítás harmadik termében a csíksomlyói szakralitás mellett a település közigazgatási, kulturális és oktatási központként való bemutatását célozta meg a tárlat ezen részének rendezője, Gyarmati Zsolt. Látható itt egy, Várdotfalvát és Csobotfalvát (ezek együttesen alkották Somlyót) ábrázoló, levéltárból származó térkép 1845-ből, amelyen a dűlőnevek is olvashatók, de ugyanakkor fel vannak tüntetve a területek és a házak birtokosai is. Ezek a tulajdonosok a régi várdotfalviak és csobotfalviak: Gálok, Domokosok, Bartalisok, Petresek, Geczők stb. Ezen családok jelentős része itt él ma is, néhány nemesi családot kivéve (Mikesek, Kálnokyak).

viszont több központi, úgynevezett pretoriális helyet is számon tartottak. Ezek között Csíksomlyó jelentős előnyre tett szert a 18. század derekára, kedvező földrajzi fekvésének, illetve egyházi és oktatási szerepének köszönhetően. Azt, hogy hol legyen az adott széki ülés, a főkapitány döntötte el, és többnyire egy nemesi kúrián gyűlt össze a csíkszéki elit, nem lévén alkalmas nagy épület erre a célra – magyarázta Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója.

„Egy idő után kinőtték ezeket a kúriákat, kisnemesi házakat, az igények is megnövekedtek és felmerült az igény egy reprezentatív, nagyobb székház építésére. 1808-ban főkormányszéki leirat döntötte el, hogy a Székház (Pretórium) végül Csíksomlyón fog felépülni. A székhely kijelölésétől a munkálatok tényleges elkezdéséig azonban két évtizedet kellett várni. A kegytemplommal és a ferences kolostorral átellenben elkezdődő építkezés 1842-ben ért véget. Az 1870-es évek közepén megszűnik az archaikus közigazgatási rendszer, és létrejön Csík-vármegye. Ennek a székhelye Szereda lesz, Somlyó elveszíti a közigazgatási jelentőségét. A közigazgatási szervek először a Mikó-várba költöznek, majd 1888-ra felépül a Vármegyeház. A Pretórium pedig egyéb funkciót kap, működött benne árvaház, később pedig tüdőszanatórium.”  A várostörténeti kiállításon látható a Pretórium fényképe (Andori Aladics felvétele), Mikó Mihály főkirálybíró képe, az alkirálybíró pecsétje. A múzeum a Magyar Országos Levéltártól megkapta az épület 1827-ből származó terv- és alaprajzát, amelyből kitűnik, hogy melyik helyiségben milyen iroda működött, vagy például hol lakott a börtönőr, hol volt az éléskamra. Egy 1828-ból való kimutatást is kiállítottak, amelyen a Pretórium építését támogató csíkszéki nemesek vannak felsorolva, valamint Csíkszék közigazgatásban használt viaszpecsétjeiről készült nagyított felvételek is láthatók.

Ami a kultúrát illeti, három fontos pillért emel ki a kiállítás: az olvasótársaságot, az iskoladrámákat és a Mária-társulatot. Mindhárom szakrális jellegű volt, és látható, hogy

A csíksomlyói gimnázium 1720–1784 között élte virágkorát. Ebben az időszakban játszották a diákok a híres iskoladrámákat. A latin és magyar nyelvű színdarabokat ferences tanárok írták és 10–18 éves diákok adták elő kezdetben a kolostorban, később az iskola mellé épített deszkaszínben. Az előadásokat nagyrészt egyházi ünnepek idején tartották, a passiójátékra mindig nagypénteken került sor. A Krisztus szenvedését bemutató színdarabot ma is minden évben eljátsszák a kegytemplom előtt. A kiállítás látogatóinak egy előadás illusztrációját is bemutatják.

A Mária Társulatot Szabó Benedek ferences atya alapította 1730-ban, a Csíksomlyón tanuló katolikus ifjúság Mária-tiszteletének ápolására. A társulati összejöveteleken imádkoztak, himnuszokat énekeltek, az elhunytakért halotti zsolozsmák hangzottak el. A körmeneteken testületileg vettek részt, a labarum, fáklyák és egyházi énekek kíséretében. A Mária Társulat könyvtárának 660 kötetnyi állománya a csíksomlyói ferences kolostor könyvtárába került. A Mária Társulat működése a 19–20. század fordulóján szűnt meg a diák Mária-kongregációk általánossá tételével. A látogatók a Mária társulat albumát is szemügyre vehetik.

A reformáció által szétzilált erdélyi középfokú katolikus oktatás gimnáziumi szintű képzése a szerzetesrendekre maradt. Mivel a jezsuiták működése a politikai változások függvénye volt, a feladat jó része a ferencesekre hárult. Csíksomlyón a középfokú oktatás valószínűleg Báthory András bíboros szorgalmazására és szentszéki közbenjárására indult el 1592 körül. A kiállításon megtekinthető a legrégebbi névkönyv, ami fennmaradt, egy 17. századi diáknévsor. A későbbi időszakból csoportképek és egyéni képek vannak kiállítva, például Jakab Antalról. Érettségi tabló, valamint bizonyítványok és régi tankönyvek is helyet kaptak itt.

A másik fontos oktatási intézmény a Római Katolikus Tanítóképző volt.

Az elhelyezett érintőképernyőn képi-, írott és hangzóanyag formájában gazdag anyag áll rendelkezésre mindazoknak, akik bővebben szeretnének tájékozódni a falakon feltüntetett tematikákról.